Mostanában alig telik el hét, hogy valahonnan ne érkezne tudósítás a turulmadár körüli elutasító vagy igenlő vitákról. Madárról ennyit nem írtak össze, pedig jócskán szerepelnek énekeinkben, mondásainkban madarak. Hadd említsem a darumadarat, amelyik éppen útra készül, a fecskemadarat, amelyiket mindenki a saját eresze alá akarna elszállásolni, s a jó gólyamadarat, amelyiket Tompa Mihály legszívesebben visszaparancsolna a délszigetre, mert neki két hazát adott a végzete, míg nekünk csak egyet, s az is elveszett...

Halovány bizony a zágoni csillag mostanában, pedig ragyogott még a kommunizmus éveiben is. Messziről jöttek, ki titokban, ki nyíltan a templom portikusában levő kicsi Mikes-szobába, amelyet K. B. akkori lelkipásztor a hatalom tiltása ellenére hozott létre, és nem vállalt érte felelősséget sem egyházkerület, sem múzeum. Nagyon sokszor Beder Tibor volt Hargita megyei tanfelügyelő hozott pionírokat, és a lelkipásztorral csukott ajtó mögött tanították történelmünket... Aztán jött ’89 és 1990, Mikes halálának évfordulója — összeült az akkori alpolgármester, Kiss József Kozma Béla lelkipásztorral, jöttek megyei vezetők, és összeállították a műsort. Az ünnepségen híres külföldi és hazai személyiségek vettek részt, köztük néhai Czine Mihály, a magyar írószövetség elnöke, Jókai Anna írónő, Kányádi Sándor költő, néhai Domokos Géza és Ács Zoltán, a holland Mikes Társaság akkori elnöke is.