Ilyenkor van szentmise, szentségimádás, rózsafüzér és szentgyónási lehetőség. Az elmélkedéseket a csoport tagjai végzik. Próbálják megélni azt, amit Mária kér Međugorjéban az emberektől: szentmise, szentségimádás, Szentírás-olvasás, böjt és gyónás. Augusztusban a Szentírás-olvasást gyakorolták, azért is, mert az ifjúsági fesztivál mottója Isten igéjéből élni volt, tudtuk meg Regina nővértől. A szentgyónás és a szentségimádás alatt nagyon sok gyógyulást és szabadulást tapasztaltak meg. Ambrus István Ábel, a sepsiszentgyörgyiek Ábel tisztije, jelenleg kapnikbányai plébános augusztus 9-én szentmisét mutatott be a Szent József-templomban. Az elmélkedés előtt négy élménybeszámoló és tanúságtétel hangzott el, ebből két cserkész tanúságtételét közöljük.

Tóth József Alpár egyetemista: „Az idei volt a második alkalom, hogy részt vettem Međugorjéban a Mladifesten (Ifjúsági Fesztiválon), augusztus 1. és 6. között. Első alkalommal nem is tudtam, hogy ha valaki rózsaillatot érez, akkor az milyen kiváltságos pillanat. Aztán Ábel tiszti az itthoni, út előtti misében említette ezt (és azt, hogy ha az ember nagyon akarja, nem fogja érezni, legyünk türelmesek, és eljön az ideje), meg persze mások is útközben a buszon, hogy ők előző években érezték. Bizony, én is vágyakoztam utána, hogy megtapasztalhassam. De nem jött össze, mert például egyik alkalommal bele vagyok mélyülve a szentségimádásba, valami kellemes illatot érzek, jobban ráfigyelek, s hát mi az? Pizza. Másik alkalommal megyünk a templom felé, beszélgetünk, akkor meg a szemetes szagát éreztem, mert cserélték a zsákot. Jó, nincsen semmi baj, még van pár napod, hátha összejön addig – mondtam magamnak. Harmadik alkalommal ott vagyunk a templom udvarán; már nem tudom, miért, de be volt csukva a szemem, és nagyon kellemes illatot éreztem. Végre, ez az! – gondoltam magamban. Kinyitom a szemem, s látom, hogy egy nő megy el mellettem. Tiszta kíváncsiságból utánamentem, és kiderült: a parfüm illatát éreztem. Aztán a buszon hazafelé jövet hallom, hogy mennyien érezték a rózsaillatot. Na, hát ez van, nekem nem jött össze.

Ekkor jöttem rá, hogy nem mindig arra van szükségünk, amit mi akarunk, hanem nyugodt lélekkel bízzuk magunkat a mi mennyei Atyánkra, Ő tudja, hogy mire van szükségem, és nem én.

Történt velem három, számomra nagyon izgalmas dolog. Egyik szentségimádás alatt éppen a Szentlélekhez imádkoztam, hogy érintse meg egyik barátomat, s erre elkezdjük énekelni: Veni Sancte Spiritus (Jöjj, Szentlélek). Gyónáskor egyik barátommal egy görögkatolikus paphoz mentünk. Az elején kicsit tartottam tőle, mert újdonság volt számomra, mégis teljesen megtisztultnak éreztem magam, a gyónás végén a pap a stóláját a fejemre tette, és rá a kezét, így oldozott fel. Megkérdeztem, hogy ez mit jelent, mire ő: a stóla Isten kezét szimbolizálja, hogy Ő oldoz fel bűneid alól, és nem a pap. A harmadik pedig, hogy annyi rózsafüzért imádkoztunk, és Ábel tiszti is elültette bennem a gondolatot, elkezdtem itthon a távolságokat rózsafüzérben mérni.”

Tölgyesi Kristóf XI.-es diák: „Másodszorra voltam Međugorjéban, de először ezzel a csoporttal. Úgy mentem el, hogy ha már van rá lehetőség, akkor mindenképp, mert a tavalyi Mladifest nagyon tetszett. Nem volt konkrét célom, hogy miért megyek, az egyedüli, hogy imádkozzak néhány személyért, akik megkértek erre. A buszon kellett ismerkedni, és megkérdezték, ki miért jött, miért kell imádkoznia. Ott kezdtem el gondolkodni, hogy nekem ilyen nincs. Megfogalmaztam egy szándékot a jövőmmel kapcsolatosan. Közben haladtunk Međugorje felé. Međugorjétől olyan 20 km-re ébredtem fel. Felismertem a helyet, és akkora öröm és boldogság töltött el, hogy a Mennyországban éreztem magam. Az ottani tanúságtételeknek és katekéziseknek köszönhetően rájöttem arra, hogy miért kell imádkoznom: bízzak Istenben, merjek rá alapozni, építeni. Ezért imádkoztam, próbáltam így is cselekedni, és éreztem egy kis fejlődést.”