Az Űrbálna című helyszíni versírás-antológia bemutatóján Horváth Benji, Bálint Tamás, Király Farkas, Papp Attila Zsolt és Karácsonyi Zsolt volt jelen a szerzők közül, akikkel Fischer Botond beszélgetett, miután elöljáróban felolvasta a kötet László Noémi által írt fülszövegét. „Szonett, sírvers, hexameter? Limerick, portré, elégia, óda? Nem gond, megoldjuk! Csak most, csak önnek, friss, ropogós helyszíni versek! A formátum Karácsonyi Zsolt találmánya, a szerzők fiatal szellemű kortárs költők, a verseket ihlető alanyok a Kolozsvári Magyar Napok Bulgakov Caféban időző, merész résztvevői, akik belementek a játékba, és hajlandóak voltak egy-egy költő elé múzsának odaülni. Hogy milyen eredménnyel, az e könyvben látható: lírai pillanatfelvételek a fesztiválozó nyári Kolozsvárról” – olvasta Fischer Botond, hozzátéve, ennél pontosabban talán nem is lehetne összefoglalni a könyv tartalmát.

Konkrét helyzetekhez kötött alkalmi versek olvashatóak tehát a kötetben, melyek egy különleges performance során születtek. A könyvbemutatón résztvevőktől megtudhattuk, a magyar napok helyszíni versírásai úgy zajlanak, hogy leül néhány költő az asztal egyik oldalára, és a rendelkezésre álló idő alatt verseket ír azokról a személyekről, akik beülnek elé, abban a műfajban, amit általában a liga elnöke és egyben az esemény szervezője, Karácsonyi Zsolt szokott meghatározni. Mint vallották, nem könnyű ez a fajta alkotómunka, de nem is olyan igényességgel dolgozik az ember, amikor 10–15 perc alatt kell verset írnia, ezért talán nem lehet túl komolyan venni a most megjelent antológiába foglalt költeményeket.

Karácsonyi Zsolt, a performance ötletgazdája elmondta: ahogy a tehetséges grafikusok gyakran abból keresnek pénzt, hogy kiülnek egy világváros tereire, és néhány vonásból megrajzolják az eléjük leülő emberek portréját, ugyanúgy a költők is megérdemlik, hogy legyen egy olyan tér, ahol ha pénzt nem is, egyéb babérokat gyűjthetnek a tehetségükkel.

Mint elhangzott, a helyszíni versírások alkalmával a meghívott költők nem voltak tudatában annak, hogy egyszer kötetben is megjelenhetnek a versek, és a körülmények nyomására egyesek közülük egészen más szövegeket szültek, mint amit az alkotói magányban szoktak, de ezek az új hangok inkább gazdagítják, mint csorbítják költészetüket. Bár a szervezők sosem versíró versenyként határozták meg az eseményt, a helyzet és a közönség hozzáállása miatt a versenyjelleg is elkerülhetetlenül része ennek a játéknak, és ez a résztvevők közül egyeseket szorongással töltött el, de úgy vélik, a plusz adrenalin pozitívan is hathat az alkotóra. A beszélgetés során többször is elhangzott, a kötet szerzői kételkedtek abban, hogy létjogosultsága lehet egy ilyen szöveggyűjteménynek, de a visszajelzések és a mostani felolvasások is azt bizonyítják: a megírás kontextusától függetlenül is élvezhetőek és valószínűleg időtállóak is lesznek ezek a rendelésre készült, játékos lírai szösszenetek.