A kötethez, melynek alcíme A lovagkirály ábrázolása a történelmi Erdély területén, Jakubinyi György érsek írt ajánló sorokat. A gyönyörű fotók Kristó Róbert munkái.
Bernád Rita Magdolna, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár főlevéltárosa Szent László ábrázolása plébániai pecséteken című tanulmányából megtudhatjuk, hogy csupán lenyomatok maradtak fent, a hét Szent László-templom mellett működő hat plébániahivatal közül mindössze háromnál: Nyujtód, Szépvíz és Verespatak. Kiss Loránd falképrestaurátor Eddig ismetetlen Szent László-ábrázolások szász templomokban a Küküllő mentén címmel közölt újdonságokat. Szabó Tekla művészettörténész A magyar szent királyok ábrázolása a középkori Erdély templomaiban című tanulmányában kevésbé ismert ábrázolásokat is felsorakoztat, mint a somogyomi, darlaci, almakeréki evangélikus, illetve kristyiri és ribicei ortodox templomban levőket, és az elpusztult falképeket is számba veszi.  Barabás Kisanna levéltáros, muzeológus, a főegyházmegyei levéltár marosvásárhelyi gyűjtőlevéltára és a marosvásárhelyi egyházművészeti gyűjtemény vezetője a vizet fakasztó Szent László barokk ábrázolásait járja körül. Hegedűs Enikő igen gazdagon dokumentálta a lovagkirály ábrázolásait a Gyulafehérvári Főegyházmegye területén.
Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész, falképszakértő a Szent László király-legenda székelyföldi templomokban levő falképeiről értekezik. Feleleveníti a székelyföldi Szent László-ciklusok kutatástörténetét, a Huszka József által végzett feltárást és akvarellmásolatokat. Részletesen ismerteti a feltárt falképciklusokat, további legendatöredékeket és elpusztult falképsorokat. Sepsibesenyő, Gelence, Kilyén, Székelyderzs, Maksa, Bögöz, Homoródszentmárton, Erdőfüle, Csíkmenaság, Csíkmindszent, Csíkszentmihály, Homoródkarácsonyfalva, Kökös, Homoródoklánd, Szacsva és Székelydálya templomának falképeibe nyerhetünk betekintést.
A gelencei templom falképeinek kutatása során egy olyan festői program, illetve a falképciklusok olyan kompozíciós sajátossága hívta fel a figyelmünket, amely nagyon ritkán fordul elő más templomokban. A hajó északi hosszfalán két képsor látható: az alsó regiszterben Krisztus passiójának jelenetei, fent pedig a Szent László-legendaciklus. A két sorozat, amely azonos mester  műve, bár külön-külön zárt és befejezett, együttvéve viszont egyetlen monumentális, egymásra utaló jelzésekkel átszőtt, azonos mondanivalójú, egységes kompozíció. A két képsor utolsó jelenetét még hangsúlyosabban azonos tartalommal fogalmazta meg a festő, Krisztus és Szent László egyszerre diadalmaskodik: Krisztus kereszthalálával váltja meg az emberiséget, a szent király pedig a pogány ellenséget győzi le a lány segítségével. Mindez a kereszt jegyében történik, azt jelzi, ahogyan Krisztus keresztjének függőleges ága átér a Szent László győzelmét ábrázoló jelenetbe.
A bibarcfalvi festett kompozíció rendkívül ritka, az eddig ismert legendaábrázolások közül még csak Csíkszentmihály és a szlovákiai Gutor falu templomában láthatunk ilyent: a jelenetek nem egy folyamatos képsort alkotnak, hanem mint a középkori festett kódexek szerkesztésénél szokták alkalmazni, a széles ornamentális keretdísszel elválasztott jeleneteket egymás mellett és egymás alatt festették meg. Egy másik sajátos képelem, amellyel eddig csak a bibarcfalvi legendaábrázolásban találkozhattunk: az ütközet jelenetében Szent László lovas alakja felett felhőből kihajló angyal bontakozik ki, akire az elszöktetett lánnyal menekülő kun vitéz a nyeregben visszafordulva nyilazni látszik. Érdekes megfogalmazása lehet ez a motívum Szent László égi segítségének, amellyel rokon a Madonna feltételezett alakja a bögözi és a maksai ütközet jelenetében.
Kilyén unitárius templomában az északi hosszfalon előbb a kerlési ütközet zsúfolt és mozgalmas jelenetét látjuk. Az ütközet sűrűjéből kiválik Szent László lovas alakja, amint az elszöktetett lánnyal menekülő kunt üldözőbe veszi. Miközben László a lándzsájával a kun nyakát átdöfi, a visszafelé nyilazó kun nyílvesszői a szent király glóriáján széttörnek. Az elszöktetett leány a kun mögött ülve bal kezével a ló gyeplőjét fogja, jobbjával pedig az elrablóját segítve az íjat tartja. A birkózás jelenetében a leány bárddal vág a kun lábába. Az egymást markoló birkózók mellett az ágaskodó lovak is küzdenek egymással. A ciklust a lefejezés jelenete zárja.
Ha a Szent László-legenda többi falképciklusát megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a lefejezés mozzanatát minden ciklusban szinte azonos módon szerkesztették: miközben Szent László minden esetben megragadja a földre döntött kun haját, a megmentett leány hátulról vagy szemből, legtöbbször karddal, de néha bárddal (Szent László attribútuma) belevág a kun nyakába, amelyből ömlik a vér.