A reformáció Európa keleti részén – Erdély című vándorkiállítás sepsiszentgyörgyi bemutatóját szűk körben, kevés érdeklődő előtt tartották kedden délután a Székely Nemzeti Múzeumban, pedig a projekt igen széles körű összefogással, a potsdami Kelet-Európai Német Kulturális Fórum, a nagyszebeni Friedrich Teutsch Ház, a brassói Honterus Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség levéltára és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum együttműködésében valósult meg.
Thomas Şindilariu, a brassói Fekete templom levéltárának főlevéltárosa nyitotta meg a kiállítást, aki ebből az alkalomból előadást is tartott román nyelven Johannes Honterus és a reformok kezdete Brassóban címmel. Mint megtudtuk, a reformáció félezer éves jubileuma alkalmából szervezték ezt a nagyméretű projektet, mely során a mozgalom kelet-európai alakulását kívánták minél szélesebb körben bemutatni.
Az előadó elmondta, hogy a kiállítás a 16. századot, a lutheránusokat, reformátusokat és unitáriusokat, a vallásszabadság körülményeit, a református fejedelmeket, az ellenreformáció helyi vonatkozásait és menekültjeit, majd az újkori változásokat, huszadik századi fejleményeket, és végül a mai Romániában működő protestáns egyházakat mutatja be. A kiállítás képi anyagát többnyire a templomokról és más egyházi épületekről készült fotók képezik, és nagyszerűen illusztrálják a reformáció mozgalmának erdélyi történetét.
Thomas Şindilariu kutatásai nyomán szakmai szempontok, következtetések alapján mutatta be Johannes Honterus (1498-1549) brassói humanista polihisztor, egyházszervező lutheránus reformátor, természettudós, pedagógus, könyvkiadó és jogász életét és munkásságát, külön figyelmet szentelve a nagy újító két kiadványának – A kozmográfia alapjai (1542), és A Brassói Egyház és az egész Barcaság reformációja (1543) című kötetek – ismertetésére is. A latin eredeti szöveg mellett mindkét könyv tartalmazza a német, román és magyar nyelvű teljes fordítást is.
Honterus Brassóban valószínűleg a dominikánusoknál tanult, aztán tehetős apja jóvoltából a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait. 1525 elején magister címet szerzett, majd Európa nagy szellemi központjaiban, Regensburgban, Krakkóban, Nürnbergben, Bázelben, Wittenbergben szívta magába a kor haladó szellemiségét. Az ő nevéhez fűződik Brassó reformációja, 1539-ben kiadott Reformatio Ecclesiae Coronensis című munkájában tette közzé először a reformok melletti elkötelezettségét, igazolta a Brassóban és Barcaságban elinduló reformációt, az anyanyelvű igehirdetést, stb. Későbbi műve, A Brassói Egyház és az egész Barcaság reformációja, az erdélyi reformáció első programszerű irata, amelyben részletezi az istentisztelet megújításának szükségességét, a korábbi évben végzett egyházlátogató tapasztalatait, valamint felhívja a lelkészek figyelmét az igaz hit megtartásának fontosságára.
Honterus azt is felismerte, hogy a reformáció csak akkor lehet teljes és széleskörűen elfogadott, ha a reformátorok munkáit nyomtatásban is hozzáférhetővé teszi, ezért nyomdát alapított, ahol nemcsak teológiai értekezéseket adott ki, hanem számos az iskolai oktatásban nélkülözhetetlen tankönyv jellegű művet is megjelentetett, saját fametszeteivel illusztrálva azokat. Honterus egyik legismertebb tudományos teljesítménye az általa tervezett és sokszorosított Erdély-térkép volt. Az erdélyi szászok első reformátorának tevékenysége a Brassó környéki magyar településekre is kihatott: a barcasági magyar gyülekezetek mellett az ő reformátori munkájának köszönhetően ismerhette meg a reformációt Háromszék is.
