Gyakran kúpos, szürkés, feketés vagy piszkosbarna színű a kalapja, amely szétterülve meg is repedezhet, behasadozhat, felülete szálas, esetleg finoman pikkelyes. Lemezei felkanyarodók, elég ritkán állnak, szürkések, fehéresek. Tönkje karcsú, fehéres-szürkés, egyenletes vastagságú, 3–6 cm magas és 0,8–1,5 cm vastag.
Húsa a kalapban törékeny, fehéres-szürkés. Íze és szaga nem jellegzetes.

Összetéveszthető a mérgező párducpereszkével, amely nagyobb termetű, vaskosabb és nagyon ritka Erdélyben. Nem kizárt, hogy több esetben ugyancsak ehető rokonaival tévesztik össze: a sárguló pereszkével (Tricholoma argyraceum) vagy a rózsáslemezű pereszkével (Tricholoma orirubens).

A következő helyekről kerültek elő eddig népi nevei (amely vidéken ismerete nem általános, feltüntetjük a helység nevét): Baranya, Darány: fenyőalja, fenyőpereszke; Háromszék, Sepsikőröspatak: fenyőpeszterge; Ipoly mente: fenyvesgomba; Őrség: hógomba, szegénygomba (ez a neve sárguló változatának is!); Mátra vidéke: erdei gejva, fődi gejva, földi gévagomba. Csupán feltételezett, biztosra nem azonosított népi neve a sóvidéki Parajdon: fenyőalja, Szombathely és környékén: szürke pereszke (ugyanez a neve itt a szürke tölcsérpereszkének, a Clitocybe nebularisnak is). Csakis a rózsáslemezű pereszke népi neveiként lejegyzettek: vörösgomba (Kecskemét), tüskegomba (Veszprém, Szekszárd).

A magyarságnál – s feltételezhetően más népeknél is – valószínűleg csak az utóbbi időben kezdett a nép körében is egyre ismertebbé válni. Népi nevei viszonylag új keletűeknek tekinthetők. Az Őrség az egyetlen tájegységünk, ahol a fenyőpereszke (sárguló változatával, a sárguló pereszkével együtt) az általánosan ismert és kedvelt gombák közé tartozik. Szárításáról is csak az Őrségből van adatunk, ugyan-itt főleg pörköltbe, tokányba, paprikásba teszik, de tojással is meg szokták készíteni.
Sokféleképpen elkészíthető, kitűnő gomba, erre számos receptet ajánl Gombáskönyvében Veress Magda.

Zsigmond Győző