December 7.
Pap őrnagy az erdővidéki nemzetőrökkel felkereste Daniel Imrét, hogy visszakövetelje az elkobzott fegyvereket. Ezeket azonban már előző nap Homoródkarácsonyfalvára szállították. Daniel elmenekült, vargyasi kastélyát – osztrák források szerint – kifosztották és felégették.
A háromszéki táborokban megkezdték a felkészülést a Brassó elleni támadásra.
December 8.
Heydte egy 2500 gyalogosból és 70 dragonyosból álló sereggel bevonult Felsőrákosra, ahol felszólította az erdővidéki falvakat, hogy a vargyasi dúlás kárpótlásaként fizessenek 5200 forintot és 480 marhát. Követelését az adott határidőre teljesítették.
A Brassó ellen vonuló csapatok a Tömöshöz érve hírt kaptak Heydte betöréséről, félbeszakították a hadműveletet és visszavonultak Háromszékre.
A délután folyamán Clement őrnagy hidvégi egysége Erdővidék megsegítésére indult.
A Kiskomité kezdeményezésére egy kisebb katonai különítmény indult el Kézdivásárhelyről, hogy felkelésre bírja Csíkszéket. Dorschner ezredes, Csík katonai parancsnoka három század katonával feltartóztatta őket. A tárgyalni próbáló Nagy Sándor rétyi papot és Medvés Joachimot letartóztatta és Csíkszeredába hurcoltatta.
December 9.
Délelőtt Clement őrnagy 170 fős egysége megérkezett Köpecre, ahol mintegy 500 erdővidéki népfelkelő és 37 Mátyás-huszár csatlakozott hozzájuk. A sereg a Barót-patakig nyomult előre, ott szembetalálta magát a Heydte által vezetett császári csapatokkal. A székelyek felvették a harcot a túlerő ellen, s bár érzékeny veszteséget okoztak az ellenségnek, kénytelenek voltak visszavonulni. A császáriak Köpecig üldözték a székelyeket, a népfelkelők kifosztották és felgyújtották a falut, meggyilkoltak 51 helybelit.
Egy császári különítmény Erdőfülébe vonult és használhatatlanná tette a hámort.
Háromszékről felmentő sereg indult Hidvégen keresztül Nagyajtára Horváth Ignác százados (130 huszár), Gál Sándor százados (180 huszár, 120 gyalogos és 400 népfelkelő) parancsnoksága alatt, akikhez Gábor Áron is csatlakozott két hatfontos ágyújával.
December 10.
A székely felmentő sereg Nagyajtánál gyülekezett. A Háromszékről érkezett egységekhez itt csatlakozott Butyka százados 150 gyalogosa és mintegy 500 erdővidéki népfelkelő.
Horváth százados felderítésre küldött huszárjai összecsaptak a Barót-patak északi partján állomásozó császári előőrssel.
Heydte levelet küldött a nagyajtai táborba, amelyben feltétlen megadásra szólította fel a háromszékieket, azzal fenyegetve, hogy az egész szék Köpec sorsára jut. A levelet Sepsiszentgyörgyre továbbították, egyúttal Horváth és Gál százados válaszlevelében bosszúállással fenyegette meg a császáriakat.
December 11.
Újabb kudarcba fulladt a kísérlet Csíkszék átállítására. A kezdeményezést vezető Macskási Antalt Dorschner elfogatta és Csíkszeredában bebörtönözte.
Sepsiszentgyörgyre érkezett Turóczi felszerelt ágyúja, amelyet a Nagyajtánál táborozó egységekhez osztottak be.
December 11. után
Kiss János harangöntő sepsiszentgyörgyi műhelyében ágyúöntő telep létesült, ahol a hónap végéig 4 darab 3 fontos ágyúcsövet öntöttek.
December 12.
A nagyajtai haditanács úgy dönt, hogy két irányból intéznek támadást a császáriak ellen. Ennek előkészítéseként Horváth és Butyka századosok Olasztelek felőli támadásra kijelölt egységei Szárazajtán keresztül Bibarcfalvára vonultak, Gál Sándor két ágyú által támogatott csapatával Miklósvárnál foglalt állást.
December 13.
Horváth százados csapatai megtámadták a Rika felé visszavonuló császári erőket, amelyek utóvédje megkísérelte visszaverni a támadást. A védelem a huszárok és az őket támogató gyalogság által kifejtett nyomás, valamint a beérkező ágyúk tüze révén összeomlott és általános menekülésbe csapott át. A székelyek a rikai erdőig üldözték a menekülőket, akik két-háromszáz főt vesztettek és nagy mennyiségű hadianyagot hagytak hátra.
A köpeciek átkeltek az Olton, és bosszúból felgyújtották Ágostonfalvát.
Sepsiszentgyörgyön megtárgyalták és elvetették Heydte fegyverletételre felszólító ultimátumát.
