Ritka ünnepi alkalomban volt része Kovászna színházkedvelő közönségének a közelmúltban. A Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad nem kisebb vállalkozást valósított meg, mint a magyar irodalom legköltőibb színpadi alkotásának, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének a színrevitelét.
Minden országot bejártam.
Minden messze tartományt,
S aki álmaimban él,
A dicsőt, az égi szépet,
Semmi földön nem találtam.
Most mint elkapott levél,
Kit süvöltve hord a szél,
Nyugtalan vagyok magamban,
Örömemben, bánatomban,
S lelkem vágy szárnyára kél.
Csongor (Molnár Gergely) átélt szavaival kezdődik a csodálatos darab s egyben a gyönyörű előadás is. Szereplők alkotta „emberfa” magaslik a színpad közepén a nyitóképben, hogy annál a jó, a szép eszménye, a boldogságkereső vágy(ak) rögtön a rosszal, a gonosz ármánykodását megtestesítő Miriggyel (Gábor Botond Norbert) szembesüljenek. És megjelennek sorban a költött-jelképes figurák: Tünde gyönyörűen megformált alakja (Kiss Eszter) Ilma (Papp Gyopár) társaságában, majd az élet értelmét a hatalomban, a vagyonban és a tudásban kereső három vándor (Moldvai Dóra, Földes Karola, Balogh Zoltán), akadályok és elgondolkoztató helyzetek tömkelege – amiként az életben is szokott lenni, mígnem győz a józanságtól is segített (Balga: Csősz Csongor) vágy, győz az igaz, győz az élet értelme és a benne gyökerező szépség.
Tünde, ah te vagy?
S annyi szenvedés után
Nyugszom égi kebleden!
És:
Csongor, ah, elfárad a szó,
És az ész elégtelen
Elgondolni, elbeszélni,
Amit e megáradott szív
Boldogsága tengerében
Érez és tud, sejt s ohajt.
Külön próbatétel elé állította a remekmű a diákszereplőket a költői szöveg kifejező, átélt mondásában, a szinte akrobatikus játékban (az ördögfiak, Szász Mihály, Szabó Alpár), a csábítást megtestesítő Ledér (Szabó Kamilla), valamint Barti Dóra, Molnár Júlia Anna egyszerű eszköztelenségében és a színpadképek leegyszerűsített változtatásaiban. Molnár János rendező szépen komponálta meg az előadást, a szereplők jól megformált jellemeket alakítanak, a költői remekmű életre kel a játékukban, s életre kelt Kovászna közönségében is, amely betöltötte a nézőteret, majd néhány nappal később már Debrecenben, ahol az Ady Endre Gimnázium színjátszóival és tanáraival már több mint negyedszázad kapcsolja össze a kovásznai Diákszínpadot, s amely most, ez alkalommal a megszokottat is túlhaladó különleges sikert arathatott.
