Az RFI România (a francia Radio France Internationale román nyelven sugárzó adója) honlapján november 29-én megjelent, A román állampolgárok új rekordlétszáma Nagy-Britanniában: 433 000 című cikkből megtudhatjuk, hogy jelenleg hány román állampolgár él hivatalosan Nagy-Britanniában. Alulírott figyelmét a számadaton kívül a cikkhez mellékelt fotó is felkeltette, amely képaláírása szerint egy „londoni román fodrászüzletről” készült.
Mint látható, a cégtáblán felül nagybetűkkel román felirat olvasható, alatta sokkal kisebb betűkkel ugyanez angolul, az üzlet üvegfalán pedig nem kevesebb, mint két nagyobb és négy kisebb méretű román nemzeti színű poszter pompázik. „Ugyanebben a témában” megjelölés alatt további, Nagy-Britanniában élő románokról szóló írások, valamint románok által ott működtetett vállalkozások székhelyéről készült fotók is fellelhetőek. Néhány példa: hatalmas kék-sárga-piros cégtáblán kizárólag román felirat hirdeti, hogy román pék- és cukrásztermékek kaphatók, másutt pedig ugyancsak trikolór színekben pompázik a Hagyományos román üzlet felirat. A román nemzeti színekbe ágyazott nagybetűs román feliratok – Könyvelőség, Prahova román üzlet stb. – alatt olykor angol felirat is megjelenik, de sokkal kisebb betűkkel.
Mindezekről az jutott eszembe, hogy szólni kellene a Nagy-Britanniában uralkodó állapotokról a Bukarestben bejegyzett Méltóságért Európában Civil Egyesület (ADEC) vezetőjének, aki a román többséget a magyar kisebbségtől félti. Mint ismeretes, ez a – leginkább szolgálatos feljelentőként emlegetett – Dan Tanasă nevű többségvédő illető évek óta sikeres jogi hadjáratot folytat a romániai magyar feliratok, jelképek, továbbá az elöljárók és politikusok ellen. A Székelyföldön immár több mint száz magyar feliratot, zászlót távolíttatott el, de például a partiumi Nagykárolyban is lecseréltette a volt vármegyeháza falán található Kölcsey-emléktáblát, illetve a helybeli 1-es számú Általános Iskola falán lévő Petőfi-emléktáblát. Következésképpen ideje lenne szólni ennek az elkötelezett többségvédőnek arról, hogy a (nem őshonos, de egyre gyarapodó) nagy-britanniai román kisebbség tagjai nem átallják kényükre-kedvükre használni saját anyanyelvüket és nemzeti jelképeiket, ami által lábbal tiporják az államalkotó angol többség jogait. Tehát sürgősen lépjen fel a Méltóságért Európában szervezet, jelentse fel a tetteseket, kezdeményezzen ellenük pereket. Próbálja ki, vajon az ottani bíróságok is úgy működnek-e, mint a romániaiak…
Boros Ernő
