A segítő szándékra már a családból megvolt az indíttatás. Kató Ibolya úgy emlékszik édesanyjára, mint aki mindig nagyon tevékeny volt, jókedvű, segítőkész, majd amikor évekig súlyos beteg volt, a család nagyon sok segítséget kapott. Visszapillantva úgy gondolja, ez is közrejátszott abban, hogy a mások megsegítése fontossá vált számára. Ezt teszi harminc éve Sepsiillyefalván olyan programok révén, amelyek többségét a Keresztyén Ifjúsági Diakóniai Alapítvány működteti. A napokban Kató Ibolya egyszerre két fronton szervez, irányít: a mentálhigiénés képzésen és a Pető-módszer szerinti terápiás foglalkozásokon. Tevékenységéért januárban, a magyar kultúra napján elismerésben részesítette Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára.
1988-ban romos állapotok fogadták a Cófalváról Sepsiillyefalvára érkezett Kató házaspárt. Kató Béla református lelkésznek majdnem a palástjába került, hogy a parókia udvarán lévő csűrt imaházzá alakították át. 1989 után az illyefalvi váregyüttes restaurálásába fogtak, majd 1992-ben felavatták a KIDA konferencia- és képzőközpontot. Lapunknak Kató Ibolya az ezt megelőző időszakról is beszélt.
A KIDA létrehozása
„Tizenkét évig tanítottam Sepsiszentgyörgyön. Amikor megszüntették a pszichológusi állásokat, egy korrekciós osztályt kaptam az állomási iskolában. Szociálisan hátrányos, a tanulásban súlyosan lemaradt gyermekekkel foglalkoztam. Nagyon szép három év volt ez az életemben. Sikerült felzárkóztatnom a gyermekeket, többen a mai napig hálásak ezért” – emlékszik azokra az időkre. Ezt követően Kató Ibolya kilenc évig a sepsiszentgyörgyi Speciális Iskolában foglalkozott az oda besorolt gyermekekkel, majd amikor az építkezések megkezdődtek Illyefalván, átigazolt az alapítványhoz.
A kilencvenes évek elején a KIDA-központ egyedinek számított Erdélyben, még nem voltak hasonló létesítmények, ezért a fejlett infrastruktúrával rendelkező épület nagyon sokféle rendezvénynek volt helyszíne. Egyházi és világi konferenciákat rendeztek hazai, illetve nemzetközi részvétellel. Itt találkoztak az erdélyi magyar civil szervezetek, több alkalommal tartottak néprajzi témájú előadásokat, kórustalálkozókat, orvoskonferenciát, tudományos értekezleteket. Szinte nem volt olyan területe az életnek, amelyet ne fedtek volna le ezek a rendezvények. Bár mindeniknek volt külön szervezője, a sokféle adminisztrációval járó házigazdaszerepet legtöbbször Kató Ibolya töltötte be.
Az ifjúságnak és a felnőtteknek szóló programok mellett a KIDA szinte belesodródott a gyermekfalu létrehozásába. „Amikor a hollandok hozták a romániai árvaházaknak a segélyeket, egy alkalommal meglátogattak minket, és egy idősebb férfi elmondta, szomorú, mert azt látja, hogy a segélyek, amit hoznak, néhány hónap alatt eltűnnek ezekből az intézményekből. Akkor fogalmaztuk meg, hogy valahogyan másként, hatékonyabban kellene segíteni. És így született meg a gondolat a gyermekfalu létesítésére.”
Elhagyott gyermekek számára kívántak esélyt adni, hogy családban nevelkedjenek, a gyermektelen házaspároknak pedig gyermekáldást biztosítani ezáltal. Felépítették a házakat és meghirdették a lehetőséget.
Az volt az alapítvány elképzelése, hogy a négy elhagyott vagy árva gyermeket vállaló családok mindaddig élvezzék a KIDA támogatását, amíg a legkisebb gyermek is betölti a tizennyolc évet, illetve amíg munkába áll. Az 1994-ben nyitott gyermekfaluban hét családban huszonkilenc gyermek nevelkedett, egy házaspár öt gyermeket vállalt. Tizenegy esztendő elteltével, 2005-ben az állam kivette a programot az alapítvány kezéből, átvette a gyermekjogvédelmi igazgatóság, a nevelőanyák hivatásos nevelőszülőkké váltak. Maradtak illyefalvi otthonukban 2016-ig, amíg az utolsó család is elhagyta a gyermekfalut.
Ez idő alatt Kató Ibolya támasza volt a családoknak, mert úgy tartja, minden gyermek megérdemli, hogy családban nevelkedjék. Azt tapasztalta, aki igazán a gyermekekért jött Illyefalvára, az minden nehézséget le tudott küzdeni. A hétből három család Illyefalván telepedett le, a gyermekeik már önálló életet élnek, de a KIDA most sem hagyja magára azokat, akiket az induláskor arra bátorított, hogy négy gyermek nevelését vállalják. A Pál házaspár jelenleg az alapítványnál dolgozik, de a szervezet korábban is segített munkát találni a gyermekfalu családfőinek.
A lelki és testi egészségért
Kató Ibolya egy korábbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta, mindig olyan programokat és képzéseket indítottak, amire szükség van. Ez történt 2002-ben is, amikor meghirdették a mentálhigiénés képzést a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem illyefalvi kihelyezett tagozatán. Idén a hetedik évfolyam végez, eddig több mint kétszáz szakembert készítettek fel a lelkiegészség-védelem területén. A mentálhigiénés képzést általában a szociális szférában dolgozóknak hirdetik meg, de nem csak, tulajdonképpen hivatásszemélyiség-fejlesztésről van szó.
Sok területen tudnak segíteni, például kábítószerfüggőknek, alkoholistáknak, bármilyen krízishelyzetben lévő embernek.
Kató Ibolya elmondta, egyre több a lelki beteg ember, és abban reménykednek, azáltal, hogy szakembereket képeznek és egyre több szakmai csoport alakul a különböző részterületeken, segíteni, hatni tudnak a környezetükben lévők lelki egészségének megőrzése érdekében.
„Amikor az első meghirdetésre megjelent nyolcvanegy ember a KIDA udvarán, sokáig meg sem tudtam szólalni. Olyan döbbenet vett erőt rajtam, hogy ennyi szenvedő ember van a környezetünkben, akikről szinte nem is tudunk. És hogy mennyire kapaszkodnak az életbe, mennyire szeretnének gyógyulni. Ez még több erőt adott. Sok időt töltök velük. Beszélgetek, támogatócsoportot szerveztem a szülőkkel, feltöltődöm, ha segíthetek” – ezt már a konduktív pedagógia, közismerten Pető-módszer szerinti terápiás foglalkozások kapcsán mondja Kató Ibolya.
A korábban Pető András Főiskolának nevezett budapesti intézmény szakemberei 2014-ben indították az illyefalvi rehabilitációt központi idegrendszeri sérülésben szenvedő felnőttek és gyermekek számára, kezdetben évente két alkalommal három-három hetet foglalkoztak a páciensekkel. Kató Ibolya kitartó ösztönzésére, magyar állami támogatással 2017 őszén nyitotta meg kapuját a budapesti Semmelweis Egyetem Pető András Karának első határon túli képzőközpontja Illyefalván, ahol egyidejűleg valósul meg a konduktorképzés és a rehabilitáció. Az egykori gyermekfalu átalakított épületeiben működő Pető András Fejlesztő- és Képzőközpontban jelenleg tizenhárom első- és másodéves hallgatót képeznek, a háromhetes elméleti oktatást a napokban is zajló gyakorlat követi, amelynek ebben az időszakban húsz sérült gyermek és harminc felnőtt a haszonélvezője.
Nem tudni, mit hoz a jövő a KIDA számára, mely programjai fejtik ki továbbra is áldásos hatásukat Háromszék, Székelyföld, Erdély lakossága számára, az ellenben biztos, hogy amíg olyan hiteles emberek állnak ezek hátterében, mint Kató Ibolya, addig lesz támogatója ezeknek. Igaz, hogy sok jó ötlet, a törvények adta lehetőségek maximális kihasználására irányuló munka, lobbizás, a programok anyagi fedezetének előteremtése Kató Béla egykori illyefalvi református lelkésznek, az Erdélyi Református Egyházkerület jelenlegi püspökének köszönhető, de Kató Ibolya szervezői tevékenysége, lelkileg is ráhangolódó hozzáállása nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Ő ehhez csak annyit fűzött hozzá: jó érzés segíteni.
