Patrubány önmagáért kampányolt, erre használta ki a Világkongresszust, Él a király, éljen a király elv szerint. A kommunizmus szelleme kísért az MVSZ-házban, a király megmondja, mit szabad, más nézete elfogadhatatlan. Elmentem, hogy beszélhessek az önrendelkezésről, elmondhassam, mi mit is gondolunk az önrendelkezésről, és hogy szerintünk hogyan lehet a többségi népekkel elfogadtatni az önrendelkezés fogalmát, hogyan kell az azonos jogokat kikövetelni alkotmányos eszközök bevetésével. Nem tudtam elmondani, nem kaptam rá lehetőséget, szerintük egy hiteltelen ember ne beszéljen az önrendelkezésről, sem az autonómiáról. Csak akkor mehettem volna be, ha befizetek az MVSZ kasszájába 4000 forintot (napi belépődíj).
Mikor arra kértem a portásokat, hogy keressék meg nekem azt a szervezőt, bizottsági elnököt, aki az önrendelkezési nyilatkozat témájában kompetens lehet információt adni, az volt a válaszuk, hogy azt sem tudják, hogy erről is vitatkozni fognak a küldöttek. Sem nevet, sem kapcsolatot nem biztosítottak be. Megpróbáltam a 400 forintért (számlát nem kaptam) megvásárolt programfüzetből kisilabizálni, ki milyen programért felelős, a nevek megadása után azt a választ kaptam, hogy keressem meg őket saját magam. Itt véget is ért az igyekezetem, és elfogyott a türelmem is, hogy elmondhassam a véleményemet az önrendelkezésről és az autonómiáról. Ennek ellenére megpróbáltam bejutni az MVSZ épületébe, de az őrök nem engedtek be, annak ellenére, mikor bemutatkoztam, ki vagyok, meglepetésemre az egyik tudta is, kiről van szó, mintha előre figyelmeztetve lettek volna (saját megérzés), ha jönne, nem kaphat tartalmas információt. Ezek után megpróbáltam a programfüzet szerint orientálódni, úgy döntöttem, megnézem, és megpróbálok bejutni a Bródy Sándor utca 8. szám alatti régi parlament épületébe, és megnézem, mi is zajlik ott. A programfüzet szerint Államiság nélküli nemzetek és népek az Európai Unióban konferencia volt a téma. Eldöntöttem, ha kell, befizetem a 4000 forint belépőt is, de amikor megtudtam az épület előtt kávézgató küldöttektől, hogy a félig üres teremben éppen Patrubány kampányol, öndicsőítés zajlik, inkább úgy döntöttem, nem kérek belőle. Néhányuktól azt is megtudtam, akik ismerték a DFÖT (Dél-Fölvidékért Önrendelkezési Tanács — szerk. megj.) és a Nomos Regionalizmus eddigi tevékenységét, hogy Patrubány és Fuksz emberei azt terjesztették rólam, hogy hiteltelen ember vagyok, ezért nem kaphattam meghívást az MVSZ Világkongresszusára, hogy ott helyben ne beszélhessek az önrendelkezésről. Hát igen, Csáky szelleme továbbra is kísért. Mikor megkérdeztem, mit értenek ők hiteltelenség alatt, erre már nem kaptam választ, mert ezt mondták nekik. Köszönöm szépen, kedves MKP-sok, jó munkát végeztetek, büszkék lehettek önmagatokra, és a bérenceitek kitartó munkája meghozta a gyümölcsét. A történelem és a jövő politológusai, remélem, majd tárgyilagosan, és nem pedig pártmegrendelés alapján fogják a DFÖT tevékenységét és az én hitelességi normáimat kiértékelni, és remélem, az elvégzett munka lesz a hitelesség mércéje, nem pedig a pletyka és az aljas, hazug övön aluli ütések szerint fognak véleményt alkotni. Nekem a lelkiismeretem tiszta, és bátran belenézek bárki szemébe, hogy amit felvállaltam, s amit tettem, azt őszintén és meggyőződésből tettem. Aki mást állít, mást mond, és mást gondol, tessék, bizonyítsa be saját állítását. Én kész vagyok bármilyen kérdésre válaszolni.
Addig számomra azok a hiteltelenek, akik az én lejáratásomon tevékenykednek, sokukat megnevezhetném, de szerintem, ők nagyon jól tudják, kikről is van szó.
Én nem adom fel, mert tudom, hogy az igazat mondom, és azt, amire a felvidéki magyarságnak szüksége van megmaradásához a szülőföldjén. Ha valaki meg tudja cáfolni, hogy nézeteim hamisak és rosszak, akkor azt tegye meg, de ne érveljenek nem bizonyítható állításokkal, ún. hiteltelenséggel és különböző rágalmazásokkal. Számomra ezek az emberek a hiteltelenek és nemzetrombolók.
Bósza János
(A szerző felvidéki autonómiaharcos)
