Manapság a nemzet helyett népet, közösséget említünk, a haza helyett országot, az önfeláldozást pedig az önzés váltja fel – erre a három alapgondolatra építette igehirdetését tegnap a kökösi református templomban Kovács Levente helyi református lelkipásztor. A hagyományos március 15-i ünnepség a kökösi csata emlékművénél zárult, az odáig tartó menet élén a zászlókat lengető fiatalok vonultak.
Kökösben minden esztendőben megadják a módját az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra történő megemlékezésnek. A református és unitárius egyház együtt szervezi az ünnepséget, amit a helyi polgármesteri hivatal is támogat.
Ma nem kérik az életünket a szabadságért, de akkor teszünk valamit a nemzetért, ha nem mondunk le azokról az értékekről, amelyekért eleink harcoltak, ha erős a nemzettudatunk, hazaszeretetünk, és odafigyelünk a másik emberre úgy, ahogy Jézus tette – foglalható össze Kovács Levente igehirdetésének lényege. Bibliai szövegekre alapozta mondandóját, állítva, hogy Jézus is ezeket az értékeket tartotta a legfontosabbnak.
A lelkész hangsúlyozta: ahol élsz, ott a hazád, amelynek megtartóereje van, miként a nemzetnek is, s míg gyakran eleink közül sokan kényszerből hagyták el a szülőföldjüket, a hazát, amelyhez életük végéig hűségesek maradtak, jelenleg többen önként hagyják el az országot. Ne mondjunk le azokról az értékekről, amelyekért eleink harcoltak, amelyek Jézus életének is fontosak voltak: a nemzettudat, hazaszeretet és önfeláldozás – mondotta. A templomban tartott ünnepi megemlékezésen közreműködött a Jakab Csaba vezette helyi Harmónia vegyes kar és a kökösi Gábor Áron Általános Iskola diákjainak népes csoportja, azt követően a református nőszövetség képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúját a templomkertben lévő 1848-as kopjafánál.
A kökösi csata és Gábor Áron hősi halálának emlékére állított emlékműnél Silviu Tăraș megbízott polgármester, történelem szakos tanár tette fel a kérdést: vajon ment-e a mi ügyünk, a magyar ügy elébb általunk, maiak által? Szerinte nekünk vannak más lehetőségeink, más eszközeink is a szabadság kivívásához, mint a negyvennyolcasoknak, és ezekkel élnünk kell. Bartha Alpár helyi unitárius lelkész a magyar történelem véres csatáit említette, a sok megaláztatást, amelyek mégsem tudták megtörni népünket, nemzetünket, mert minden viszály ellenére itthon akarunk élni, jövőt építeni. Azt mondta, most is sokan taposnak minket, el akarnak nyomni, de bízik benne, hogy minden nemzeti ünnep mély erőforrás is számunkra. Bartha Alpár szerint saját történelmünket mi írjuk, hiszen rajtunk múlik, hogy milyen értékeket kívánunk megtartani, átmenekíteni a jövő számára.
A megemlékezés végén koszorúkat helyeztek el a kőtömbös emlékműnél, és az összegyűltek közösen énekelték el a székely és a magyar himnuszt.
