A történelemben másodjára érkezik pápa Romániába, egy többségében ortodox országba. A pápa május végén keresi majd fel Bukarestet, Jászvásárt (Iaşi), Balázsfalvát és Csíksomlyót.
A történelem során először érkezik pápa Erdélybe, egy heterogén tartományba, ahol az egység szónak ellentmondásos értelmezései vannak.
Itt, egy bizonyos egységszellem okán, számos család évente kétszer fest piros tojást és éli át a húsvét légkörét, nem feltétlenül azért, mert vegyes családok, hanem a szomszédok, rokonok vagy azon gyermekek iránti tiszteletből, akik locsolkodás közben nem igazán tudják, hogy kihez kopogtatnak be. Egy másfajta egységszellemből kiindulva egyesek ebben az időszakban a hazával való egyesülést ünneplik, amelyre száz évvel ezelőtt került sor. Egy megint másfajta egységszellemből kiindulva mások az Egyház újraegyesülését dicsőítik, amelyre harminc évvel később került sor. És megint egy másfajta egységszellemből kiindulva mások a Rómával való egyesülést dicsőítik, amelyben még mindig élnek.
Egységünk értelmezését ambivalenciák és kétszínűségek uralják. Azt a testvéri szeretetet, amelyben az 1918-ban Gyulafehérváron összegyűltek hittek, diszkréten lábbal tiporták egyesek, aztán mások: előbb a görögkatolikus testvérek, akiknek elitje a Nagy Egyesülés után uralni kezdte az erdélyi vezetőségi struktúrákat, aztán 1948-ban az ortodox testvérek, akik fagyos némasággal nézték végig, ahogy egy kegyetlen, idegen és illegitim rezsim vasökle lecsap az erdélyiek többségének hitére és üldözte a pásztoraikat. A magyarok közötti testvéri szeretetet szintén diszkréten lábbal tiporták 1940-ben (...).
Íme, centenáriumi ambivalenciánkat most Péter utódjának látogatása állítja reflektorfénybe. Amint az várható volt, a pápa romániai látogatásának bejelentése dogmákkal és eretnekségekkel kapcsolatos nyugtalanságokat és vitákat váltott ki. Végül is Kitől eredeztethető a Szentlélek? Annak a hiszekegy közepén lévő aprócska „és” kötőszónak a dilemmája büszkén trónol a Kelet és a Nyugat között, mint egy nagy határkő (vagy akadály). A kérdés egy pap szavait idézi fel bennem, aki nemrég a következőt mondta: „Ha nincs meg benned, akkor mit számít, hogy Kitől eredeztethető?”
Ugyanez a helyzet a románok centenáriumi egységével is.
A körül a kérdés körül forgolódunk veszekedve, hogy „Miből fakad egységünk szelleme?” Az amerikaiaktól kaptuk, vagy az oroszoktól? Wilsontól, aki megáldotta a nemzeti eszmét és megnyitotta a nemzetek önrendelkezésének zsákját, vagy a szláv ortodoxoktól, akik az alapvetően ortodox nemzetnek számító románok függetlensége és békéje fölött őrködtek?
Ünnepeljük az egységet, de nem gyakoroljuk a megbocsátást, márpedig ez nonszensz, hiszen az egységnek igazán örvendő közösségnek belső békéje is van. A Nyugat racionalizmusa azt az elgondolást ültette az emberek – és különösen a politikusok – elméjébe, hogy békét alkudozással, törvényi mérnökösködéssel lehet gyártani, vagy olyan geopolitikai műveletekkel, melyek – ha eszes emberek ültetik át a gyakorlatba – „hatalmi egyensúlyt” generálnak. A keresztény felfogásban a dolgok nem így működnek. A béke olyan ajándék, mely akkor érkezik, ha alázatosan, megbocsátással és a felebarátokkal való megbékéléssel kérik, megbékélésre pedig nem kerülhet sor az igazság felismerése és kimondása nélkül.
Az emberiség évezredek óta éli át ezt a posztbábeli betegséget, a kommunikációképtelenségnek ezt a drámáját, melyet az abszurd színház dramaturgjai oly élesen idéztek fel. A közös nyelven való beszéd lehetetlensége valójában az együtt imádkozás képességének hiányát jelenti. Hiszen az együtt dolgozás – egy közös munkában való részvétel – nem lehetséges az együtt térdeplés és beszélés nélkül: nem monologizmusban (ahogy a szintóniát értelmezni lehetne és ahogy azt valójában a kommunista időkben ránk kényszerítették), sem agonizmusban (mely a mostani hangzavarhoz vezet, amiből szinte lehetetlenség kihámozni az igazságot), hanem harmóniában és eudokiában, ahogy a görögök az egyetértést nevezték.
A különféle forradalmi ideológiák hullámai azt állították, hogy meggyógyíthatják a kommunikációképtelenség kórját. A francia forradalom, a nácizmus, a szocializmus, a kommunizmus és más szekuláris vallások kudarcot vallottak. De még a nacionalista szekuláris vallások – nemzeteik fellengzős és unalmas dicsőítésével – sem voltak képesek helyet teremteni egy igazi szintóniának.
Az igazi béke és gyógyulás csak abban az eseményben találhatja meg forrását, melyet az apostolok a húsvét utáni ötvenedik napban éltek át. De íme, még azt az eseményt is külön ünnepeljük. A Katolikus Egyház vezetője az utóbbi években a Kelet és Nyugat közötti megbékélésre szólított fel és nyitottnak mutatkozott arra, hogy átvegye az ortodoxok rendszerét húsvét időpontjának meghatározására. Persze, ezt a keleti egyház engedélye nélkül is megtehetné, de jól jönne egy ortodox pátriárka beleegyezése és áldása egy ilyen döntéshez.
MARIUS BENȚA (Contributors.ro/Főtér.ro)
Szidják a hívek a csíksomlyói Hármashalom oltár pápafedelét
A látványterv szerint enyhén szólva tájidegenre sikeredett a szerkezet. Leszedték a keresztvizet a hívek a csíksomlyói Hármashalom oltár új fedelének készítőiről, és mindazokról, akik ludasak a Makovecz Imre által tervezett oltár átalakításában. Az organikus magyar építészet megálmodója nem ilyesmit toldott volna hozzá korábbi művéhez – vélik.
Fotó: Facebook/Csíksomlyói kegyhely
A csíksomlyói kegyhely működtetői hétfőn tették közzé Facebook-oldalukon a pápafedél látványterveit, és hiába húsvét szent ünnepe, a poszt nem várt ellenérzést és ennek megfelelő kommenthadjáratot váltott ki. „Makovecz Imre forog a sírjában”, „Borzalmas!”, „Ronda!”, „Remélem, pünkösdre lebontják, vagy elviszi a vihar!”, „Vissza, mindent vissza!”, „Ki engedélyezte ezt a förmedvényt?” – és még sorolhatnánk a több mint kétszáz hozzászólás közül a legcifrábbakat. Mert helyeslő megjegyzés alig akad. A megszólalók zöme úgy látja, a modern szerkezet nemcsak tájidegen, de eltakarja a Hármashalom oltár magyar szimbólumrendszerét, a kettőskereszt-, hármashalom-kompozíciót. És háttérbe szorítja ennek, illetve magának a helynek, a Nyeregnek az üzenetét. Sőt, a kommentelők attól is tartanak, hogy az oltár melletti zászlórudakra többek között a román zászló kerül a Vatikán fejének látogatásakor. Az oltár felújítása és kibővítése zömében adományokból valósul meg, a kegyhely működtetői szerint hétfőn, azaz a pápalátogatás előtti negyvenedik napon a szükséges összeg 60,77 százaléka állt a rendelkezésükre, ami adományból és pályázati pénzből gyűlt össze. Ebből kifizették az előleget, és elkezdődött a szerkezet legyártása, írták. (Főtér)
