Az emlékezés lelki mélységei és magasságai, a völgy gyönyörűsége feledteti azt a vergődéses, rázkódásos, rángásos megpróbáltatást, amelyet az iszonyatosan rossz állapotban lévő út okoz, bármelyik irányból, Csíkszentmárton vagy Dormány felől is érkezzék a festői völgybe az ember. Az utazás körülményeinek pszichés kicsapódása a háborús körülmények közérzetét idézi, lélektanilag mintegy előkészíti azt a megnyugvást, amelyet az átéltek kontrasztjaként a völgy panorámája nyújt.

A magamféle ember, aki kevés kihagyással majd minden évben jelen volt az itteni évfordulós ünnepségen, a különbségeket és hasonlatosságokat keresi a másfél évtizedes emlékezéssorozat elemei között.

Úzi tájélmény

Az idén a tájból kimetszett szemrésnyi panoráma békessége és nyugalma, a hegyóriások gomolyfelhős égre rajzolódó körvonalai, a hegytömbök tömegei, s a völgyfenék laposának bársonyos pázsitján sziesztázó fényes szőrű lovak egymást kiegészítő szépsége sugallta a képi megörökítést. Másfél évtizeddel ezelőtt, amikor az úzi emlékmű köveit összehordtuk, lovas élményünk akkor is meghatározó volt. Akkor a ködöt szétpaskoló szálas esőben fotóztuk az összebújó lovakat. Metaforikus üzenete volt annak is, akárcsak a mostani lovas jelenlétnek.

Aztán az emberek! Szabó József János hadtörténész-ezredes egész családjával, lányaival fiaival, menyeivel, vejeivel nyolcadmagával érkezett Budapestről az Úz völgyébe. A tavaly ,,csak" heten voltak jelen. Petkes József nyíregyházi festőművész is hatodmagával érkezett, hozták magukkal az unokát is. Örömmel konstatálom, hogy az évenként ismétlődő Úz-völgyi zarándoklatok a családiasság felé mozdulnak el, így öröklődik az élmény nagyapákról unokákra, s ez lesz a biztosítéka a megemlékezések folyamatosságának. Érdekes jelenség az is, hogy az idén nem volt lacikonyhás dínomdánom, s az ünnepséget ez is a családiasság, a baráti közösségek irányába mozdította el. Az étkek és italok hazai ízei és aromái, a gyepre terített pléd simogatása, a rostélyon, tárcsalapból alakított sütőlapon sercegve piruló hús füstje és illata járta be a patak mentét.

A családokon és baráti körökön túl egyéb civil csoportosulások, testületek, intézmények, egyházi közösségek jelenléte volt jellemző. A civil szféra. A Vitézi Rend Háromszéki Székkapitánysága v. Pásztori Tibor vezetésével, a szentivánlaborfalvi férfikórus, a kökösi egyházközség, élen Kovács Levente tiszteletesükkel, Étfalvazoltánból egy népesebb csapat, a budapesti Nemzetvédelmi Egyetem kadétjai, a háromszéki és csíki veteránok. Az ünnepségről nem hiányozhat az úzi születésű Kovács Sándor, aki információs arzenállal szolgált az 1944-es katonai eseményekről, amikor az Úz-völgyi hegyomlás filmet forgattuk, s az emlékmű állításánál is egyik alapember volt. Intézmények képviseletében a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója volt jelen, Szabó József János hadtörténész is a szakmát képviselte. Ott voltak aztán a mondhatni minden évi megemlékezések főszereplői, nt. Szabó Lajos sepsiszentgyörgyi kanonok, Gergely András csíkszentmártoni polgármester, nt. Incze Sándor nyugalmazott református esperes, és amikor nincs ott, akkor is ott van dr. Szőts Dániel, a képletes úzi katonai térparancsnok, aki évenként levezényeli az emlékünnepségeket.

Úzi emlékjelek

Az évenkénti zarándoklatok közti különbségek és hasonlóságok közül is kiemelkedő egy újabb hagyomány, szokás születésének néhány mozzanata. Az úzi emlékezők sorra állítják a katonatemetőbe az emlékkopjákat. Az úzi emlékmű mellett álló, az 1944. VIII. 26. 2004. VIII. 26. feliratú kopja. A két évszám alatti 60-as az esemény évfordulójára utal. Egy igen szép faragású kopjafa fémtáblájának felirata:

TISZTELETTEL

ÉS

MÉLY FŐHAJTÁSSAL

ADÓZUNK

ÚZ-VÖLGYE

HŐSI HALOTTAINAK

EMLÉKÉT ŐRZI

A KISBOROSNYÓI TÖRTÉNELMI PARKBAN

LÉVŐ OSZLOP IS

Állíttatták:

Damóné Katona Irma

Nagy Sándor

Szilvási József

Idén két egyesült apró falucska, Étfalva-zoltán küldöttsége érkezett az Úz völgyébe, és állított kopjafát lelkészükkel, Barabás Bélával az élen. Jelen volt testületileg a fúvószenekar is. A kopjafa felirata:

ÉTFALVA-ZOLTÁNI

ELESETT HŐSÖK

EMLÉKÉRE

BAKK JÓZSEF

INCZE BÉLA

SZAKÁCS PÉTER

TYIHÁK SÁNDOR

2008

Van az úzi katonatemetőben, az emlékmű bal oldalánál egy emlékkereszt is.

A táblafeliratokat kiemelt betűkkel közöljük, mert semmi kétség sem fér ahhoz, hogy az ilyen típusú emlékjelek az évek során szaporodni fognak. Továbblépve, a gelencei neves fafaragó, Kelemen Dénes ajánlotta fel, hogy ha minden évben megjelölik az úzi katonatemetőben egy ismeretlen katona domborzati formák után azonosítható sírját, akkor ő és fafaragó fiai vállalják ezeknek az elkészítését cserefából. Gergely András csíkszentmártoni polgármester azonnal jelentkezett, hogy a fedett emlékkeresztek szabványméretét a faragók rendelkezésére bocsátja. Jelenleg a gyorsan korhadó faágakból ácsolt keresztek jelölik a névtelen sírok egy részét.

Ezek az emlékjelek előrejelzik, hogy a Nyergestető kopjás-keresztes emlékparkjához hasonlóvá bővül az úzi két világháborús katonatemető is, s az úzi zarándoklatoknak külön színt és értelmet ad, ha évenként egy-egy település emléket állít azonosítható halottainak vagy az ismeretlen hősöknek.

Az úzi katonatemetőnek a csíkszentmártoniak jóvoltából gyönyörű székely kapus bejárata van, hírül adva a világnak, hogy ebben a temetőben két világháború hősi halottai pihennek. Felirata:

1916—18

++++

1944

Muzeális értékek,

múzeumi gyűjtemények

A temetőben első világháborús német katona- emlékjelek is találhatók. Nagyon tönkrement állapotban. Németország bizonyos civil szervezetei az utóbbi időben fokozott figyelemmel kísérik a Kárpát-medencében elesett hősi halottak emlékjeleinek állapotát és sorsát. Figyelmükbe ajánljuk az úzi katonai sírkert emlékművei mellett azt is, hogy Csíkszentmártonban Kovács Sándor a községe területén több német sírhelyet azonosított, s a már említett gelencei Kelemen Dénes 230 német katona sírhelyét kereste fel.

Az idei úzi ünnepség hozadéka az is, hogy dr. Szőts Dániel kezdeményezésére Csíkszentmártonban egy úzi múzeumi gyűjtemény létrehozására gondolnak. (Természetesen, ennek jobb helye lenne az úzi honvédlaktanyák valamelyikében, de ezeknek az épületeknek és a területeknek az adminisztratív hovatartozása tisztázatlan. Csodálkozunk, hogy ennek az orcátlansággal határos kisajátításnak nem Strasbourgban járnak a végére, ha már ,,itthon" ez nem lehetséges.)

Amint erről már szóltunk, a másik völgyben, az ojtoziban Ojtoz a hadak útján néven létesül múzeum. Ennek létrehozásához Kárpát-medencei magyar összefogásra, a civil szervezetek mellett a magyar honvédelmi minisztérium támogatására is szükség van. És arra, hogy a katonatörténeti emlékek begyűjtése és a tárgyak, okmányok megőrzése biztosított legyen. Kérdés az, hogy mivel Úz völgye és az Ojtoz völgye hadászati szempontból mindkét világháborúban azonos szerepet töltött be, és azonos sorsra jutott, nem lenne-e okosabb dolog egy ojtozi felújított — újjáépített — laktanyaépületben elhelyezni szakszerűen a múzeumi anyagot.

Úz völgye és Ojtoz völgye természetszerűen kapcsolódik egymáshoz, egyelőre Úz mezejének megközelítése is Ojtozon vagy a Gyimeseken keresztül lehetséges. A két stáció a magyar történelemben tulajdonképpen egy.

Tömegjelleg, népünnep

Idén figyeltem fel arra, az úzi megemlékezés ünnepi programjának jellegzetessége, akárcsak egy búcsújárásé, hogy körbejárható és körbenézhető. Fotós szemmel bármilyen szögből figyelve páratlan panorámaképek készíthetők. Népi jellegére utal az is, hogy a fáradt zarándokok az egykori sírok domborulatain pihennek meg. Az élők fenn, a hősi halottak lenn pihennek. A gyermekek és az idős emberek ülő alkalmatosságként használják az emlékművek egy részét is. A másfél évtizeddel ezelőtt állított emlékmű pedig a zarándoklat végére, a himnuszok elhangzása után hatalmas virághalmazzá válik. Dr. Szőts Dániel mondja, hogy tizenöt évvel ezelőtt mindössze három hivatalos koszorút helyeztek el. Most tizenkettőt, és a virágcsokrokból virághalom képződött. Szomorú, metaforikus üzenetet hordozóvá váltak az elpusztult, a mostanra halott, egykor élő gyönyörű fenyők is. Erdőmérnökök tudnák megmondani, hogy ez a faj pótolható-e.

Az idei augusztusi időjárás is hol a felhők árnyékával változtatta szomorúvá a völgyet, hol a sziporkázó napfény sugárzott bizakodást az emberekbe. Azokba, akik nem vették észre, hogy a névtelen kőkeresztekre minősíthetetlen lelkületű valakik más náció halottainak nevét vésik fel.

A jelenség nem mai keletű, a sósmezői mauzóleum esetében is ismeretes.