Szakirodalomnak lehet az a hátránya, hogy a laikus olvasót elriasztja. Érthető, hiszen elsősorban szakemberek számára készült, akik – jobb esetben – képesek azt interpretálni a befogadó felé. Salamon András már-már monumentális színháztörténeti munkája az átlagembernek készült, bárhol fölcsapható, olvasható.
Magyar nyelvterületen eleve kevés egyetemes színháztörténeti munka születik, ezért a háromszéki szerző olvasóközeli műve igazi kuriózum. A Színháztörténet kezdőknek és haladóknak című, képekkel gazdagon illusztrált, alaposan megszerkesztett, vaskos munka öt fő fejezetre oszlik, az ókori görög színháztól a rokokó koráig tárgyalja a színház történetét, kiegészítve egy színházi kisszótárral. Olvasóközpontú érdeme mellett az is emeli értékét, hogy a szerző az adott kor kontextusába helyezi az éppen tárgyalt darabot, így hozzásegít a jobb megértéshez. Nem feledkezik meg a fontosabb történelmi események, korszakok bemutatásáról sem, hiszen azoknak is hatásuk volt a színház fejlődésére.
A szerző bevallottan nem törekedett az eredetiségre, a különféle drámaelméletek fölállítására, azok tárgyalására. Ennek ellenére mégis sikerült egyedit alkotnia: a színház szeretetét, lázas izgalmát adja át az olvasónak, aminek központjában az Ember áll, minden kételyével, fájdalmával, szenvedélyével, örömével. Bár a mű bárhonnan fellapozható és olvasható, igazi értékét úgy lehet fölfedezni, ha elejétől a végéig elolvassuk. Erre a gondos, már-már szeretetteljes útvezetésre (mint Dantét Vergilius) csakis egy olyan író volt képes, aki évtizedeken át önzetlenül foglalkozott a diákjaival és a színházzal.
„Korszerűtlen könyvet tart kezében a nyájas olvasó” – fogalmaz Salamon András könyve első soraiban. Kétségkívül a színháznak is szembe kell néznie az elévüléssel, az esetleges (netán esetlen) divattal, alkalmazkodnia kell az adott kor szelleméhez, de legfőbb szerepe talán az útmutatásban és a katarzisban rejlik. A legjobb, ha ez mentes mindenféle politikai irányzattól, és azzal törődik, amiben a legtöbbet tudja adni. E „korszerűtlen könyv” éppen a legfontosabb kérdéssel foglalkozik, az Emberrel. Történjen ez Szophoklész, Dante, egy misztériumjáték, Shakespeare vagy éppenséggel de Sade márki szemszögéből.
Reméljük, a szerző tovább folytatja remek kalandozásait a színház területén, lesz energiája elkészíteni könyve folytatását, melyben ugyanebben a hangnemben tárgyalja a színház történetét egészen napjainkig. /miklóssy/
Salamon András: Színháztörténet kezdőknek és haladóknak. Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2019