Olyan szép idő volt, hogy a gyerekek rögtön a mese után kimentek az udvarra játszani. Dani Ákossal homokhidat épített, Györgyi és Zsófi a babaházat tisztogatták, Lea, Maja és Dorci négylevelű lóherét kerestek a fűben, Zétény és Levente autóversenyt játszottak rollerrel, Réka pedig Rolival a diófa ágára próbált felkötni egy kötelet, hogy hinta legyen belőle.
Peti egy darabig a gyermekek között sétálgatott hátratett kézzel, körbe-körbe. Néha megállt egy szóra, hogy ötletet adjon Daniéknak, hogyan erősítsék meg faágakkal a hidat úgy, hogy ne omoljon össze. Megtartotta Zsófinak a lapátot, hogy ráseperhesse a babaházban összegyűlt homokot, aztán Zétény és Levente kérte meg, hogy a rajtvonalon magasba emelt kézzel tapsoljon, amikor indulhatnak a versenyautók. Végül pedig elárulta Leáéknak, hogy a négylevelű lóhere olyan ritka, mint a fehér holló, ezért nem fognak találni egyet sem a fűben. Aztán felvett egy botot a földről, a szájába tette, egy másikkal meggyújtotta, és tovább folytatta a körözést. Közben nagyokat pöfékelt, néha köhintett is egyet, pont úgy, ahogy az apukája barátjától, a kulcsmásolós bácsitól látta. Amikor már biztos volt benne, hogy az összes gyerek észrevette, hogy pipázik, a pipában összegyűlt hamut a másik bottal kikaparta, aztán letépett egy marék füvet, megtömte a pipáját friss dohánnyal, felült a pad támlájára, és megint rágyújtott. Ákos lépett oda hozzá először. Felült Peti mellé a pad támlájára, és nagy komolyan megszólalt:
– Az én apukám is cigizett, de már abbahagyta, mert az anyukám azt mondta neki, hogy nem egészséges és büdös is.
– Ez nem cigi, hanem pipa! – válaszolta félvállról Peti, és újból szipákolt egy nagyot a botból.
– A pipa sem egészséges, csak az indiánoknak! – vágta rá Ákos, azzal otthagyta Petit, leugrott a padról, és beállt Zétényékhez autóversenyt játszani.
Peti tovább pöfékelt. Néha a nadrágjához kocogtatta a pipáját, hogy a hamu kiszóródjon belőle, máskor meg egymás után háromszor is meggyújtotta a gyufabottal, hogy a pipadohány biztosan meggyulladjon. Még dudorászott is közben. Akkor meg Lea szaladt oda hozzá:
– Nagyon buta vagy, hogy azt a botot a szádba veszed! Lehet, hogy lepisilték a kutyák meg a cicák, és beteg leszel tőle!
Peti nem törődött Leával, csak pipázott tovább. De amikor a kislány tovább okoskodott, hogy biztos beteg leszel tőle, nézd meg, már folyik is az orrod, akkor felemelte a gyufabotot, és fenyegetően Lea felé tartotta: – Menj innen, mert megégetlek!
De Lea nem ijedt meg, még közelebb lépett Petihez, és odatartotta az arcát.
– Azzal a bottal nem tudsz megégetni, mert az nem igazi gyufa, én pedig igazi kislány vagyok! – azzal sarkon fordult, és elfutott.
Peti először nem törődött Leával, de aztán kivette a szájából a botot, kihúzott a zsebéből egy gyűrött papír zsebkendőt, jó alaposan megtörölte vele a nyelvét, a pipát a farzsebébe dugta a gyufabottal együtt, és tovább kolbászolt az udvaron.
Az óvó nénivel a garázsnál találkozott össze. Épp a leesett bicikliláncot próbálta visszatenni a fogaskerékre, hogy Boti tekerhessen a biciklivel, de sehogy sem sikerült neki.
– Segítsek? – állt meg Peti az óvó néni mellett.
– De jó, hogy jössz, Peti! Segítenél? Pont arra a botra lenne szükségem, ami az előbb a kezedben volt!
Peti előhúzta a hátsó zsebéből a két botot, és az óvó néni felé nyújtotta.
– Melyik kell, a hosszabb vagy a rövidebb csavarhúzó?
– Hát, nem is tudom, én igazából nem értek a szereléshez, de te talán meg tudod mondani, melyikkel lehetne ezt a bicikliláncot megtartani, hogy vissza tudjam tenni a fogaskerékre! – nézett az óvó néni összehúzott szemöldökkel, tanácstalanul Petire.
Peti nézegette, forgatta a botokat jobbra-balra a kezében. Aztán letérdelt a bicikli mellé, hátrafordította a sapkáját, felgyűrte a pulcsija ujját, pont úgy, ahogy az apukája barátjától, az autószerelő bácsitól látta, és kiválasztotta a rövidebb, de vastagabb botot, hogy megtartsa vele a bicikliláncot. Az óvó néni kicsit még bajlódott, de aztán sikerült visszatennie a leesett láncot a helyére. Boti azonnal felpattant a biciklire, és elkarikázott vele Zétényékhez, hogy beálljon ő is az autóversenybe.
Peti pedig visszadugta a csavarhúzókat a nadrágja zsebébe, és hátratett kézzel tovább lődörgött az udvaron. Itt is, ott is megállt egy szóra, aztán leguggolt egy kicsi tócsa mellé, elővette a hosszabb, de vékonyabb botját, belemártotta a tócsa vizébe, és mázolni kezdett vele a babaház falára. Pont úgy, ahogy az apukája barátjától, a szobafestő bácsitól leste el.
