Farkas Réka
Hullathatjuk a könnyeinket az RMDSZ-ért, sikeresen túljutott ugyan az EP-választáson, de a kialakult romániai politikai zűrzavarban törheti a fejét, hogy immár kihez is dörgölőzzön. Fő szövetségesük, Liviu Dragnea a rahovai börtön rácsai mögött pihen, pártja darabokban, a hatalomra törekvők nem győznek elhatárolódni tőle, így választás utánra halasztott ígéreteire keresztet vethetnek a magyar vezetők. Mert volt bőven, most kellett volna megoldani számos, a magyar közösség számára fontos nyelv- és szimbólumhasználati, közigazgatási kérdést. De jelenleg azt sem tudni, holnap ki marad hatalmon.
A liberálisokkal nehéz lesz kapcsolatot építeni, hisz nacionalizmusuk sokszor az egekig csap, és jókora bennük a sértettség is, amiért korábban a szövetség nem támogatta kormánybuktatási szándékaikat, s nem nevezhető felhőtlennek a Románia megmentőihez fűződő viszonyuk sem, kiket többnyire komolyan nem vehető, összevissza ideológiájú, titkosszolgálatok által irányított formációként minősítettek az RMDSZ vezető politikusai.
Bajban vannak tehát Kelemen Hunorék, mert egyelőre legalábbis úgy tűnik, nincs akihez odacsapódni, és másfajta politizálást elképzelni sem tudnak. Olvashatjuk a képviselők sirámait, hogy milyen nehéz lesz így bármit elérni. Márton Árpád magyarázza, hogy hosszú távra tervezni csak együttműködési szerződések alapján lehet, az a „kifizetődőbb kapcsolat”, „másképp egy csomó dolog elúszhat”. Csakhogy hiába keresgéljük az elmúlt szűk három év hosszú távú kapcsolatának hozadékait, az RMDSZ javaslatai elbuktak, hol a parlamentben, hol az alkotmánybíróságon. Talán az egyetlen elfogadott törvény az egészségügyi anyanyelvhasználatot biztosító, ám azóta sem jelent meg az alkalmazási szabályzata, így nem számonkérhető. A többi nagy vívmány inkább tűzoltás, kárelhárítás volt: sikerült végül engedélyeztetni a marosvásárhelyi katolikus iskolát, megakadályozni, hogy csak román tanárok tanítsák elemistáinkat az ország nyelvére, de nem tudták megállítani a magyar orvosképzés elsorvasztását, folytatódik a már visszaszolgáltatott ingatlanok, területek visszaállamosítása és egyáltalán nem körvonalazódik megoldás az úzvölgyi temető ügyében.
Hatalmas lendülettel működött vasárnap az RMDSZ-gépezet, riogattak, fenyegettek, szinte könyörögtek, hogy minden magyar menjen el szavazni, mert nyakunkon a nagy román veszedelem. Holnap pedig újra eme veszedelemmel próbálnak paktumot kötni. Valamelyik ágával, amelyiknek éppen szüksége van rájuk. Mert, amint bevallják, az „ellenzékiség nehéz műfaj”, meglátásuk szerint csak a hatalmi oldalról érhető el bármi. Láttuk az elmúlt években, mi és mennyi...
Itt lenne a nagy lehetőség kipróbálni egy új utat, nem hallgatag ellenzékiként meghúzódni a parlament padjaiban, nemcsak szimbolikus tanácsülésekkel, kézfogásos énekléssel védeni az úzvölgyi temetőt, minisztériumi intézkedésekkel próbálni elsimítani a jogsértéseket – hanem felhorgadni, ellenállni, követelni. Mert a Kelemen Hunor által oly gyakorta emlegetett pragmatikus politizálás nemcsak a megalkuvást, elvek, eszmék feladását jelentheti, hanem a következetes, tisztességes kiállást is.
