Szellemileg akadályozott gyerekek, fiatalok és felnőttek szereztek zenéjükkel és táncukkal látható örömet a baróti művelődési házat színültig megtöltőknek péntek délelőtt. A fellépők közt voltak a sepsiszentgyörgyi speciális gimnázium baróti Napsugár napközi csoportjának tagjai, az iskola megyeszékhelyi pedagógusaiból és diákjaiból álló együttes, a Laura Ház fiataljai és a baróti családi típusú otthon lakói.
A színpadra lépőkön jól látszott, nem gyakorlott előadók, de hiányosságaikat feledtette őszinteségük és lelkesedésük. A csengőjátékot különleges, színes pontokkal jelzett kottájuknak köszönhetően tudták előadni, akadt, aki szintetizátoron játszotta le a közismert népdalt, más az iskolázatlanul is szép hangjával varázsolt, és akadt, akinek a tánc volt a személyre szabott feladat. A szívből jövő játékot hamar megérezte és megértette a zömében kisiskolások alkotta közönség, amely többször is spontán vastapssal jutalmazta a fellépőket. Hogy mennyire jól szórakoztak az elemisták, mi sem bizonyítja jobban: két dal közti apró szünetben egy mellettünk ülő kislány fordult a háta mögött ülő osztálytársához, mondván hangjában nem titkolt örömmel: ugye, milyen jól telik?
Az esemény főszervezője, az akadályozott gyerekek oktatásával foglalkozó óvónő – és kisebbik lánya révén érintett szülő is –, Gáspár Krisztina úgy nyilatkozott: a koncerttel az volt a céljuk, hogy felhívják a figyelmet a nagyobb odafigyelést, a különleges nevelést igénylőkre, s megmutassák, a „specisek” nem is különböznek oly sokban az átlagos fiataloktól. „Úgy vélem, fellépésünk egyaránt különleges esemény volt csoportunk és a résztvevők számára is, ami örömmel tölt el minket, szervezőket. Legközelebb a Barót Napokkor lépünk fel, és próbáljuk bizonyítani ezt. Azt szeretném, ha minél többen felfigyelnének a fiatalokra s bevonnák őket a város életébe. Például nagyon örvendenénk, ha bár néhányuk munkához jutna: meggyőződésem, korlátozottságuk ellenére nagyon jó és becsületes munkát végeznének” – mondotta Gáspár Krisztina.
