Czegő Zoltán: Szó a szoborhoz

2019. július 20., szombat, Irodalom

Gesztenyetenger fordul mögötte velem
Mozdulatlan házsorok Honvéd kaszárnya
Mozdul minden ha reng a jog s a félelem
Szobra legszívesebben Csíkországban kaszálna

  • Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi Márton Áron-szobra. Fotó: Sántha Imre Géza
    Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi Márton Áron-szobra. Fotó: Sántha Imre Géza

Mellette egyetlen őrtornya van a katolikus noha odébb
valamivel a restelkedő idő maga a toronyóra
Szélütött paragrafusok kísértenek egeket
Galambpottyadékként hullnak lomb s föld alá
Nem szenvedett még ez a nép eleget
– csikorgatják

Ha ezt a mindenség meghallaná
Mennyi az elég Bánatok s fellegek
Még a háziállat is felüvölt vonítva
Bízik a haldokló hogy hív a tan s tán az Úr maga

A nemzetrész az igen az maga fordul a bronz felé
Abban rejtezik Csíkszentdomokos védő püspöke
Nincs ennek a népnek döglődő vagy jobbik fele
Ezt a népet az alázatban ostorral hajtani is lehet
Új istenség emitt a  gonosz Érv az ököl
Birtok nincs a kút is üres
a gyermek sebet örököl
És még nem szenvedett eleget
Új formát kap a hajsza nyüszítenek az öregek
Kísért a múlt A bronz szobor csak éjfélkor szólal
amikor senki nem hallja
csak a gondban megrogyva imádkozó székely
 
Püspök úr ez egyszer  válaszoljon nékem
mert ez amit vinni kell reggeltől reggelig
ez a szakadatlan dologidő
se nem börtön se nem rabtábor
Génekkel öröklődik minden ágon
Ez nem börtön püspök úr ez maga a járom
Szóljon valahol szoborerővel érettünk Márton Áron

Júl. 13.
Nem szoktam verseimhez elő- vagy utószót írni. Most mégis ezt cselekszem, és ebben nem lelkesít és nem nyugtat, hogy mások se. Én most mégis. Sűrű nemzeti bánatink felpanaszolását azonban föl nem hagyhatom; akkor sem, ha az a vonítás határait is megközelíti már. Merészet gondolok itt és most, ha nem is egyedül nagyot. Rettenetes megcsalattatásunk számontartása is a dolgom, a dolgunk. Nélkülünk a szabadság se szólal érettünk. Átellenben Szent István szobra, amott II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Panaszainkkal edzettebbek lesznek, de fejük fölött  a napkorona csak fényesebb a jog- és a hiányérzetek rengetegében. – Cz. Z.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1231
szavazógép
2019-07-20: Irodalom - :

Tamás Menyhért: Vigyázó madár

Hadikfalva, 1940. július 24. – ha kiátkoz százszor a „szakma”, akkor is állítom, hogy Tamás Menyhért Vigyázó madár című könyve esetében a szerző születési helyének és idejének igenis kiemelt jelentősége van: a lírai riportregény narrátora-riportere karon ülő csecsemő volt még, amikor 1941-ben elkezdődött a bukovinai székelyek kálváriája, de a kóboros szekérben ugyanúgy végigszenvedte ő is a bujdosást, mint a felnőttek (mint tudjuk, a magyar hatóságok először a Bácskába telepítik őket, hogy 1944 őszén – a szerbek elől menekülve – másodjára is földönfutókká váljanak).
2019-07-20: Irodalom - :

Tamás Menyhért : Vigyázó madár (részlet)

Rossz előérzettel szálltam vonatra. A hazahívó távirat: GYERE APÁD NAGYON BETEG; GÁSPÁR, rövid volt, annál hosszabb az éjszaka. Az előző napi, szilveszteri esti mámort, két másodperc alatt felitatta a távirat. Apám beteg? Hát nem édesanyám? Már tíz éve nyomja az ágyat. Apámnak soha semmi baja sem volt. Megpróbáltam aludni. Nem ment. Apámra nyitottam az ajtót.