Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész kiállítása nyílt meg tegnap este a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK). Több mint öt évtizedes életművéről Kovács Árpád művészettörténész beszélt.
Vécsi Nagy Zoltán, az EMŰK vezetője rövid köszöntőjében megjegyezte, öröm számára, hogy „ilyen szépen összegyűltünk, hogy megünnepeljük azt, hogy van nekünk Vetró András”. Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze Farkas Árpád Legenda című, Szervátiusz Jenőnek ajánlott versét szavalta el, később pedig Hamvas Béla Arlequin című írásából mondott el egy részletet. Megnyitóbeszédében Kovács Árpád elismeréssel szólt az EMŰK tevékenységéről, majd Vetró András művészetét, a szobrász harmadik sepsiszentgyörgyi egyéni kiállítását értékelte. Mint említette, nyolc éve ismeri Vetrót, de a mai napig jól emlékszik műtermének modern szobrászati környezetére. Szobrai erős szimbolikájúak és jól érthetőek, tette hozzá, megjegyezve, hogy az alkotó neve mára teljesen összefonódott Kézdivásárhellyel, noha Temesváron született, majd Kolozsváron nevelkedett, illetve tanult mestereitől és szintén szobrász édesapjától. Vetró András nagyon ragaszkodik édesapjához, az ő érintetlen vésőit is használja – jegyezte meg Kovács Árpád.
Végül Vetró András is megosztotta néhány „élményét” a tárlatlátogatókkal, kiemelve, hogy apjától és a zsögödi Nagy Imrétől nagyon sokat szívott magába, látta őket, amint mindketten egymást ábrázolták. Apja egyik, számára fontos tanítása, hogy: „fiam, a szerszámok tiszták legyenek, de a fát ne sértsd meg”, egy másikban pedig az alkotás során az újrakezdés jelentőségét hangsúlyozta. De azt is megtanulta – és ezt már Cseh Tamástól –, hogy a szabadság igézetében nyomot kell hagyni, mert ha nyomtalanul hagyod a földet, elárasztja a gaz.
.jpg)
