ÁlláspontRekviem a székelyek siratófaláért

2019. augusztus 23., péntek, Nyílttér

A Csekefalvi Közbirtokosság elnöke vagyok immár tizenkilenc éve, magamat Ady szavaival tudnám jellemezni leginkább: „Dózsa György unokája vagyok én / Népért síró, bús, bocskoros nemes.” Nyílt levelemben elsősorban szeretnék bocsánatot kérni nagyapáinktól, az elesett katonáktól és azok családjaitól az elmúlt évtizedekben fölöslegesen elpocsékolt szavakért, amelyek az úzvölgyi hadi temetőben hangzottak el, és a sok fölösleges hazafias nótáért. A történelem ugyanis azt igazolta, hogy arra sem vagyunk képesek, hogy sírjaikat megvédjük.

Emellett tájékoztatni szeretnék mindenkit, hogy Úzvölgye nem csak a temetőből áll, valamikor egy falu volt. A két Csíkszentmárton községbeli közbirtokosságnak ott van 20–20 hektár – 2004-ben újratelekkönyveztetett – beltelke. Évekig kértem, hogy tegyünk falutáblát a faluhatárra, talán azzal is elkerülhettünk volna egyes nézeteltéréseket. Emellett reagálnék azokra a médiában megjelent fotókra is, amelyeken a volt fűrésztelep betonoszlopainak maradványai látszottak, azzal a képaláírással, hogy így néz ki jelenleg Úzvölgye. Hiszen a teleppel szemben ott vannak az elmúlt években felépített közbirtokossági házak, amelyek igazolják, hogy van élet Úzvölgyében. Mi éveken keresztül próbáltuk megmenteni, ami menthető, megépíteni, felújítani, ami a mienk, hiszen azt valljuk, hogy Erdély azé, aki megőrzi értékeit.

Mindemellett arra szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy a látszat a mai világban szinte mindig csal. A nagy hangzatos szövegek csak porhintést jelentenek. Példaként mondanám, hogy mi abban a tudatban élünk, hogy van 1200 hektár erdőnk Úzvölgyében a nevünkre telekkönyvezve. Csakhogy az altalajkincs nem a miénk, az utak nem a mieink, a vadállomány nem a miénk, a halak nem a mieink, de még a patakban a víz sem az. A már visszakapott területek mellett még mindig vannak a csíkszentmártoni földosztó bizottságtól visszaigényelt, de még vissza nem kapott területeink Úzvölgyében, éppúgy, mint Csekefalva határában. Sajnos, fennáll a veszélye, hogy ha nem helyezik tulajdonba ezeket, el is veszíthetjük, akár a meglévő beltelkeket is. Úgy vélem, hogy a temető kisajátítása csak egy főpróba volt, számíthatunk további hasonló tettekre.

Továbbá az is gondolkodóba ejt, hogy az úzvölgyi temető és kaszárnyák a 2001/135-ös kormányhatározatban Csíkszentmárton közvagyonaként szerepelnek – ez 2002-ben a Hivatalos Közlönyben is megjelent, a kaszárnyák azonban mostanra csak úgy eltűntek a közvagyonból, minden magyarázat nélkül.

Az én személyes kérésem mindenki felé, hogy hagyják abba a bohóckodást. Azt meg kell érteni, hogy ha Dormánfalva telekkönyvezte a temető területét, az már nem a miénk. Perelni lehet, de jómagam 14 éve perelek ezer hektár közbirtokossági erdőt – vajmi kevés sikerrel. A bejárásunkat a temetőbe azonban nem tudják megtiltani. Ha bejárási jogunk van, akkor a megemlékezést nem a temető előtt kell megtartani. Ha mégis ott lesz, akkor sajnos Úzvölgyében megszületik a székelyek siratófala. Mindenképp el kell fogadni, hogy ez a vonat elment, és a mi gyarlóságunkból ment el. A megemlékezésre ettől eltekintve mindenképp el kell menni, de otthon kell hagyni a színjátékot. Imádkozni kell.

Mátyás László

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 521
szavazógép
2019-08-23: Nyílttér - :

Mindennapi kenyerünk

Augusztus huszadika Magyarország nemzeti és hivatalos állami ünnepe. 1949 óta a kommunista korszakban itt, Székelyföldön nem volt lehetséges az ünnep, nem engedte a hatalom, de tudtuk, hogy minden magyar embernek augusztus 20. a legrégebbi nemzeti ünnepe: ez István király megkoronázását, a keresztény állam megteremtését, az új kenyeret, az aratás végét jelenti. Nem az én tisztem, hogy ecseteljem a nap fontosságát, de szeretnék szólni a friss kenyér fontosságáról.
2019-08-23: Nyílttér - Puskás Attila:

Szülő–tanár–diák hármas köteléke

Bevallom, nehéz volt elhatároznom, hogy megosztom olvasóinkkal is a címben megjelölt „hármassal” kapcsolatos emlékeimet, gondolataimat. Talán Tulit Ilona nagyszerű és dokumentáris értékű tanulmányának elolvasása döntötte el, hogy talán hasznos lehet, ha megteszem.