Mindez a legutóbbi săpocai gyilkosságok kapcsán jutott eszembe. Săpocán a neuropszichiátriai kórházban egy eszement megölt öt beteget és rajtuk kívül megsebesített még nyolcat. Amerikában az emberek egymást lőfegyverrel irtják, ezért be akarják tiltani azok használatát. Nálunk sokkal találékonyabbak, így a săpocai gyilkos például infúziós állvánnyal verte agyon áldozatait, csendben, hogy csak a végén vették észre. Lehet, most az egész országban betiltják az infúziós állványok használatát. Érdekes, hogy erre az utolsó tragédiára a politikusok nem nagyon haraptak rá, és szegény áldozatok mind névtelenek, ismeretlenségben maradnak, pedig ők is emberek voltak. A politikusok, valószínű nem remélnek nagy hasznot az áldozatok halálából, és nem verik le egymást nyilatkozni óhajtván a tévéstúdiókban. Úgy látszik, nem kerül még egy olyan jó pártfogójuk, mint az egyik caracali áldozat nagybátyja, a reggeltől estig tévékben szereplő Alexandru Cumpănaşu, aki civilben a Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció elnöke. Ő már 2018. március 15. környékén feltűnt, amikor a magyar nemzeti színek használata miatt azt hangoztatta: „A sepsiszentgyörgyi polgármester csúfot űz a románokból és az állam intézményeiből. A magyar közösség vezetői tudatosan megszegik a törvényt…” Stb.

De nemcsak az olyan serdülőkorú lányokat érheti tragédia, mint amilyenek a caracaliak voltak, hanem már az éppen csak megszületett gyerekeket is veszély fenyegeti, hisz nálunk a csecsemőhalandóság az uniós átlag kétszerese. Például most 9 éve a giuleşti-i kórház újszülött osztályán tűz ütött ki, meghalt hat csecsemő és öten szenvedtek maradandó károsodást. Ha túlélik a csecsemőkort, akkor sokan közülük mehetnek éhesen, mezítláb, koszosan koldulni (amint láttuk a napokban) a román tengerparton. És nem csak ott. Vannak, akiket külföldre küldenek, hadd lássanak világot, mert ott kifizetődőbb a koldulás. Az angol rendőrség kilenc éve derítette ki, hogy tőlünk emberkereskedők 1087 gyereket juttattak ki Angliába, koldulásra, zsebtolvajlásra, üzletekből való lopásra használva őket. Emiatt az angolok lefüleltek és börtönbe zártak 120 gyanúsítottat. Idehaza Ţăndăreiből egy szervezett bűnözői csoport 25 tagja ellen indítottak eljárást ugyanabban az ügyben. Itthon aztán kilenc év alatt tartottak 53 tárgyalást, és közben a gyanúsítottakat vizsgálati fogságból hamar jogügyi felület alá helyezték, majd hatvan nap után azt is feloldották, úgyhogy köszönik szépen, mind szabadok, mint a madár, folytathatják tovább jól menő üzleti tevékenységüket.

Sajnos a felnövekvő fiataloknak is veszélyes Romániában élni, amire példa a Colectiv klubban történt tűzeset, ami miatt 65 szórakozni vágyó fiatal vesztette életét. Aztán sok fiatal lányt külföldre visznek és prostitúcióra kényszerítenek, ami szintén nem veszélytelen mesterség. A Nyugat-Európában tevékenykedők nagy része Romániából és Bulgáriából kerül ki, és rengeteg köztük a kiskorú. A caracali ügy mellékszálaként különben kiderült az is, hogy 2012–2017 között ottani alvilági alakok kiskorúakat kényszerítettek prostitúcióra, többek közt a deveselui támaszponton dolgozó amerikai katonákkal. Most, mikor ilyen nagy a barátság Amerikával, nem kell ilyen apróságokkal foglalkozni. De Romániában más veszélyek is fenyegetik a jámbor állampolgárt. Nálunk nem ajánlatos közutakon közlekedni, hisz az autópályák hiánya miatt az egymillió lakosra számított autóbalese­tekben elhalálozottak számát tekintve elsők vagyunk Európában. Vasúton közlekedni sem egy életbiztosítás, mert azok meg kisiklanak. Ha a felsoroltak ellenére életben maradtunk, még mindig fennáll annak veszélye, ha netán kórházba kerülünk, a felhígított fertőtlenítőszerek használata miatt felszedhetünk egy jó kórházi fertőzést.

De legyünk optimisták, bízzunk abban, hogy előttünk a jövő, s vár a temető!