Az első érdeklődők már 9 óra után megjelentek a pályán: többen segédkezet nyújtottak a szervezőknek, mások a rég nem látott ismerősök társaságának örvendtek, a versenyt komolyabban vevő, közös sportolási lehetőségként felfogók pedig bemelegítettek. A szervezők sátránál is komoly munka folyt, hiszen a benevezési űrlapok kitöltése, a rajtszámok kiválasztása és a mezre való feltűzése, illetve az adományok jegyzése is kihívások elé állította őket.

Elsőként Cseresznyés Emília, a Laura Ház Egyesület vezetője szólt az egybegyűltekhez és mondott köszönetet röviden azért a jóságért és szeretetért, amit egész évben kapnak a tevékenységüket figyelemmel követő barótiaktól. Az esemény védnöke, a középiskola nyugalmazott igazgatója, Dimény János szerint a barótiak már negyedik éve vizsgáznak jelesen emberségből és összefogásból – köszönet jár érte. Dimény János megemlékezett Tóth Lauráról (az előtte való tisztelgés jeleként módosította a Hisszük, hogy Fontosak Egyesület nevét Laura Házra – szerk. megj.), aki – mint mondotta – vállalta, hogy a legelesettebb gyerekek számára valami különlegeset hoz létre, és köszönte Cseresznyés Emíliának, hogy felnőtt a feladathoz, és folytatja elődje munkáját.

A félmaratont vállalóknak Nagy Ernő nagybaconi maratonfutó nyújtott felvilágosítást a nehéz terepről – a hét kilométeres, háromszor teljesítésre váró „pálya” kétharmada aszfalton, egyharmada makadámúton volt kimérve, és igencsak hepehupás, hiszen a Technikatelepet, a baróti terelőutat, a Dózsa teret és a Híd utcát is érintette. Ezt követően a gyermekek és felnőttek külön csoportokban álltak rajtvonalhoz.