A magyar nyelvterület nagy részén a fontosabb nem közismert gombák egyike a gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea), de van tájegységünk, ahol centrális, nagyon ismert és fogyasztott gombának számít. Ilyen Moldva Csángliának is mondható része.
Felhasználása a magyar népi konyhában:
Zakuszkát csinálunk belőle. Általános adag: 5 kiló gomba, 2 liter olaj, 5 kiló hagyma, 2 gogos, 2 paradicsom, szemes bors, babérlevél. (P. C. É., Kászonjakabfalva)
Meg szoktam zubbantani bikarbónás vízzel, mert volt úgy, hogy megpirisznyődött (nyálkás, penészes lett). (Cs. E., Apáca)
Moldvában még arra is kitértek, hogy hogyan nem szabad gombás ételt fogyasztani nagyböjtkor: A gyébét inkább fokhagymával, ecetvel esszük meg. Főleg nagyböjtbe. (B. B., Gorzafalva) Nagypénteken nem esszük ecetvel, mert Krisztus meg volt verve csihánnyal, s ecetet adtak neki víz helyett. (B. C., Gorzafalva)
Főleg sós vízbe (van ilyen forrás a szomszéd faluba) minden gombát főztek, s aztán muzsdéjba (fokhagymás lébe) mártották s úgy ették. Rizval is főzöm a gombát, murkot héza, a gombát csak kevésbe vágom, esetleg egy kicsi szuk de rósit (paradicsomlét) belé. (B. K. M., Pusztina) Felfűzik cérnára, édesebb szalonnáva s hagymáva, tojássa (készítik meg). (F. M., Gajdár) Gyébeleves. Káposztalébe főzünk rizskását gyébéve. Csinálnak még a gyébéből pityókával kiftelucát (fasírtot), én azt nem szeretem. Csányák meg, pergelik, fekete borssa (padlizsán) teszik e zakuszkának, főleg az opintyálát. (D. A., Klézse)
A megfelelően előkészített (megtisztított, apróra szeletelt) gombán kívül – ajánlottak: szárított vargánya (tinóru), illetve fagygomba (kései laskagomba, Pleurotus ostreatus), potypinka (gyűrűs tuskógomba, Armillaria mellea) – borsot, sót teszünk a fövő vízbe. Jó, ha kolbászt is (füstöltet) karikára vágva. Meg szoktuk abálni a szárított vargányát úgy, hogy vízzel felöntjük a felaprózva olajban kissé megsütött gombát. Egy óra körülig tart a főzés. A rizset csak akkor tesszük bele, amikor a gomba majdnem megfőtt, 4 literes fazékba félmaréknyit. Hordós káposzta levéből felfőzünk, s veszünk belőle egy keveset a gombalevesbe (van, aki káposztát is). Elmondta Koritár Gyuláné (72) a Zemplén megyei Mogyoróskán 1999 októberében.
A gyűrűs tuskógomba hagyományos szárításával Moldván kívül mindeddig csupán a Felföldön (Zempléni-hegység, Szepesség) találkoztam.
Úgy kezdtük e gyűrűs tuskógombás írást, hogy városi gombákat emlegettünk. Nehogy azt higgye valaki, hogy kifejezetten városi gomba, főleg lombhullató, de fenyves erdeink vadon termő élőlénye ő. Várjuk, hogy a szentgyörgyi Farkas János gombásztársunktól majd egy egész kötetnyit olvashassunk városi gombáinkról, ugyanis készül e témában könyvet írni.
Zsigmond Győző
