A madéfalvi vérengzésre emlékeztek tegnap a helyszínen állított turulmadaras emlékoszlopnál. „Egy nemzet megmaradásának, élni akarásának példája az, hogy állandó megpróbáltatások dacára hitét és nyelvét megtartva emlékezik a közösség az 1764. januári eseményekre. Felelősek vagyunk azért a helyért, ahol élünk, a szülőföldünkért és egymásért is. A megemlékezés összekapcsol, de nem szabad elfelednünk, hogy jövőt kell építenünk, közösségünk, szülőföldünk jövőjét” – mondotta beszédében Csibi József, Madéfalva polgármestere, aki szerint szinte megállt az idő 1764-hez képest. Akkor sem tetszett a hatalomnak a székelyek önállóságra való törekvése, ma is ott tartunk, hogy a közösség jelképeit, a magyar nyelvű feliratokat nem lehet szabadon használni. A polgármester utalt a feljelentésekre, a magyar közösséget ért úzvölgyi provokációra, a helységnévtáblák lemázolására. Párhuzamot vont a Siculicidium áldozatainak szabadságvágya és a mai székelyföldi társadalom szabadságvágya között.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke arról beszélt, mennyire fontos, hogy a magyar közösségnek megmaradjon az önmagába vetett hitte. „Tisztelnünk kell a múltat, de építenünk kell a jövőt, ez feladatunk és felelősségünk” – mondotta.
Pánczél Károly, a Nemzeti Összetartozás Bizottság elnöke szerint már az csoda, hogy egyáltalán megmaradtunk, túléltük a viharos évszázadokat és tudunk emlékezni. A madéfalvi veszedelem kapcsán kifejtette: a veszteségen túl látnunk kell a reményt is. A magyarságnak a megpróbáltatásokra adott válasza ugyanis a mindenek ellenére való megmaradás volt. Emlékeztetett: a magyar kormány 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánította, de ez nem gyászévet jelent. A gyászra elég egyetlen nap, a többi az összetartozásról szól. Amíg itt magyarok élnek, dolgoznak, gyereket nevelnek, addig nincs veszve semmi – zárta beszédét Pánczél Károly.
Tánczos Barna Hargita megyei szenátor a hétköznapokban megvívott harcainkról beszélt, azokról, amelyeket olykor megnyerünk, máskor elbukunk. Győztes csatának nevezte a tavalyi európai parlamenti választást, az akkori, viszonylag magas magyar választási részvételt erős magyar összefogásnak nevezte. Vesztes csatának könyvelte el az úzvölgyi temetőfoglalást. Arra a következtetésre jutott, hogy minden hétköznapi siker, új óvoda alapítása, telt házas színházi műsor és minden egyes felvállalt gyermek győztes csata.
A megemlékezés, amelyen bukovinai székelyek és pusztinai csángók is részt vettek, az obeliszk megkoszorúzásával, közös imával és himnuszaink eléneklésével zárult.
Előzőleg alkalmi szentmisét tartottak a Szent Anna tiszteletére szentelt Siculicidium-kápolnában. Tamás József segédpüspök az összefogás szükségességét hangsúlyozta. „Őseink megmutatták, mit jelent az összefogás. Erre napjainkban is szükség lenne” – mondotta. Műsorral közreműködtek a Zöld Péter Általános Iskola diákjai.
Első ízben a közeli Csíkszentmihályon is megemlékeztek az 1764. január 7-i mészárlás áldozatairól. Ugyanis a madéfalvi veszedelemnek négy csíkszentmihályi és egy csíkvacsárcsi áldozata is volt. Egyikük, Búzás András síremléke megmaradt, azt restaurálták, s a Madéfalvára induló emlékezők közös imát mondtak el a kőkeresztnél.
Kiss Előd, Szekeres Attila
.jpg)
