Farcádi Botond
Székelyföld autonómiastatútuma teljes egészében ellentmond az alkotmánynak, valamint Románia európai uniós és NATO-csatlakozási feltételeinek, ezért a törvénytervezet elutasításán túl a dokumentumot a parlament elé terjesztő Biró Zsolt és Kulcsár-Terza József ellen további alkotmányos intézkedéseket kell foganatosítani. Ezt kéri Teodor Meleşcanu szenátusi és Marcel Ciolacu képviselőházi elnöktől Mircea Dogaru és Rodrigo Gabriel Maxim.
Előbbi név esetleg még ismerősen csenghet a román belpolitika legmélyebb bugyraiban búvárkodók számára, a tartalékos ezredest ugyanis katonai történészként futtatja a bukaresti média azon része, mely a börtönbe zárt Dan Voiculescu egykori szekus besúgóhoz köthető. A tartalékos tiszt egy időben az Antena-birodalom egyik kedvelt meghívottja volt, s olykor egészen elképesztő összeesküvés-elméletekkel rukkolt elő. Ilyen volt például a 2018. augusztus 10-i, csendőri erőszakkal elfojtott bukaresti tüntetésről szóló állítása, amely szerint a diaszpóra tüntetése Németországból irányított államcsínykísérlet volt. A volt titkosszolgálati alkalmazott Dogaru emellett a speciális nyugdíjak és a volt belügyi dolgozók érdekeinek elszánt védelmezője, e témában több tüntetést is kezdeményezett. S bár normális helyen csak legyinteni szokás egy ilyen figura eszement elméleteire, Romániában a tartalékos tisztek szakszervezete korántsem számít jelentéktelen struktúrának. Az álcivil szerveződés igen sokszor bizonyította már befolyását a legkülönfélébb színezetű kormányokban, sokatmondó az is, hogy Dogaru a volt belügyér és miniszterelnök-helyettes Gabriel Oprea egyik cimborája.
Az autonómiastatútum elleni kirohanást aláíró másik hivatásos aggódó Rodrigo Gabriel Maxim, aki a romániai vasúti szállítók (!) szakszervezetének elnöke. Újabb „szakszervezet” tehát, a vasutasoké. Ők pár hónappal korábban még amiatt elégedetlenkedtek, hogy milyen siralmas állapotba jutott a hazai vasúti infrastruktúra, hogy romlik-pusztul minden, nincsenek vasúti kocsik, késnek, kisiklanak a vonatok. Alighanem megoldódtak ezek a problémák – erre enged következtetni legalábbis, hogy a dolgozók érdekeit védeni hivatott szakszervezet immár a székelyföldi autonómia miatt kezdhetett el aggódni.
Nevetséges – mondhatnánk, ha nem lenne siralmas a történet. És nem azért, mert az ország egységéért oly igen aggódó két szakszervezeti vezetőn múlna a statútum sorsa. Sokkal inkább azért, mert a román társadalom egyszerűen képtelen szabadulni az ilyen kétes alakoktól és a mögöttük álló láthatatlan, titkosszolgálati hátterű erőközpontoktól. Nem a vasutasok és a szakszervezetek üzentek tehát – Rodrigo Gabriel Maxim és Mircea Dogaru felhívása a román államhatalom legmélyebb rétegeiből érkezik, ezt alábecsülni éppúgy hiba lenne, mint annak jelentőségét eltúlozva meghátrálni.
.jpg)
