Üdvözlöm néhány közismert személy nyílt levelét, akik a kommunizmus bűneinek szentelt különleges igazgatóság felállítását kérik az országos főügyészségen belül. Még nem túl késő. Az a lényeg, hogy akarják is ezt.
Valójában már a később Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Emigráció Emlékét Ápoló Intézetté (IICCMER) vált Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet (IICCR) létrehozásakor felmerült az, hogy szükség lenne ilyenfajta ügyekre szakosodott ügyészre és bűnügyi, vagyis előzetes nyomozások elvégzésében illetékes rendőrre. Ezzel akarták csökkenteni a történetírási megállapítástól a bűnvádi feljelentésig és az ügyeket egyértelműen eldöntő későbbi per elindításáig vezető utat.
A néhány száz – bukaresti, jászvásári, nagyszebeni, konstancai vagy kolozsvári – ügyésszel folytatott találkozóim tapasztalata megmutatta, hogy mennyire gyengén rögzült a kommunizmus bűneinek kérdésköre azok tudásanyagában, akiknek feladata az igazságszolgáltatás elősegítése egy olyan országban, melynek mély traumákat okoztak a képmutató módon a nép nevében elkövetett visszaélések, az önkény, a bántalmazások, a tárgyalás nélküli kivégzések és a törvénysértések sora. Ez nem az ügyészek bírálata, hanem annak megállapítása, hogy a téma teljesen hiányzik a jogállam szempontjából létfontosságú szakma képzési tárházából.
A helyzet tisztán történelmi szemszögből nézve megmagyarázhatatlan: a rendkívül kiterjedt és sűrű koncentrációjú rendszer okán, a jelentős számú közvetlen és közvetett áldozat miatt, a Piteşti-en, Râmnicu Săraton és más helyeken folytatott „innovatív” kínzási kísérletek, az elit megtizedelése, a tulajdonjog lábbal tiprása és a polgári és szabadságreflex – megfigyeléssel és besúgásokkal történő – megfojtása után arra számíthattunk, hogy 1989-et követően legalább minimális kísérlet történik a jóvátételre.
Szó sincs róla. A volt tulajdonosokat évtizedekig húzódó pereskedésekre kényszerítették, a volt politikai foglyokat mindig az álforradalmárokétól elmaradó mértékben részesítették tiszteletben, többek között anyagilag is, miközben a volt elnyomó apparátus – biológiai és ideológiai – utódai szégyentelenül elfoglalták az állam szinte összes intézményét, megmérgezték a médiát és – egyszerű fizikai jelenlétükkel – megakadályozták a még most is szükséges dekommunizálás megvalósítását. Harminc év után sem sikerült rendezni a kommunizmus bűnei miatti számlát. A kitüntetések dacára…
(adevărul.ro / eurocom-wordpres.com)