Farkas Réka
Sikerek egész soráról számolt be Victor Costache egészségügyi miniszter a tegnapi parlamenti meghallgatáson, szavai alapján arra gondolhatunk, ha liberális irányítás alatt marad a hazai egészségégügyi rendszer, beköszönt immár a földi Kánaán. Minden beteg megfelelő ellátásban részesülhet, lesz gyógyszer, korszerű kórház, elegendő felelősségteljes orvos, ápoló, senki nem tartja majd zsebét hálapénzért. Csakhogy mindaz, amit a rövid, három hónapos mandátumuk alatt a liberálisok felmutattak, kevés jót ígér.
A legelső gyanús jel az volt, amikor a frissen felkent miniszter beletörődött, hogy az idei esztendőben ágazata a korábbiaknál is kevesebb pénzt kapjon. Románia a GDP egészségügyre fordított 4–6 százalék közötti arányával idáig is utolsó helyen kullogott az Európai Unióban, ahol az államok átlagosan GDP-jük 9,6 százalékát fordítják e célra, de még Albániában, Makedóniában vagy Montenegróban is 6 százalék fölötti ez az arány. Victor Costache azzal biztatott bennünket és talán magát is, hogy majd jövőben jobb lesz. Aztán gyorsan, sürgősségi kormányrendelet formájában átnyomták azt a tervezetet, mely zöld utat nyitott a magánkórházak állami finanszírozása előtt. Ugyanúgy, mint sokat szidott elődeik, hatástanulmány nélkül, hűbelebalázs módjára.
Hiába a sok maszlag, kampányszöveg, hogy mindez a betegek érdekeit szolgálja, egyértelműen látszik, hogy az átgondolatlan, előkészítetlen intézkedés csak tovább szegényíti az állami szektort, és ha kiürül az amúgy is vékonyan kitömött kassza, a legszegényebbek, leginkább rászorulók isszák majd meg ennek is a levét. Jól járnak azonban a borsos áron dolgozó magánintézmények, melyek egyikénél maga a miniszter is alkalmazott, fejlődhetnek, jobb körülményeikkel, béreikkel elszippanthatják az államnál dolgozó orvosokat, ápolókat. Mert szépen hangzik ugyan, de nehezen hihető, hogy a kispénzű nyugdíjasnak vagy egy szegény család beteg gyermekének éppen úgy módja lesz a puccos magánkórházba beutalást nyerni, mint a pénzes, szerencsésebb csillagzat alatt születetteknek. És ha abból az amúgy is kevés pénzből még kevesebb jut az állami intézményeknek, lesz-e módjuk valamennyire felzárkózni, az elvárhatóhoz közelítő körülményeket biztosítani? Mi történik, ha egy-két év után kiderül, mégsem működtethető a rendszer? Ha rájönnek, hogy néhányan nagyon meggazdagodtak belőle, de összességében romlottak az átlagemberek gyógyulási lehetőségei?
Pedig az új miniszternek a magánkórházak megsegítésénél lett volna sürgősebb teendője is. A napokban látott napvilágot az a jelentés, mely szerint a romániai települések 53 százalékában nincs vagy nem elegendő a családorvos, több mint félmillió lakos egyáltalán nem jut hozzá ehhez az alapszolgáltatáshoz, sok millióan pedig csak nehezen, hosszas utazgatás után. Akut gondok sokaságát nyögi a román egészségügy, melyekre eddig egyetlen tárcavezető sem talált gyógyírt. Legnagyobb baján, a kóros alulfinanszírozáson a jelenlegi miniszter ötletei egyáltalán nem segítenek, sőt.
