Hát én immár kit válasszak?

Ki ne ismerné a népdalt, melynek sora az idén nyár elején esedékes önkormányzati választás kapcsán is eszünkbe juthat. Jelenleg nagyjából kettészakadt a községvezetés: a héttagú RMDSZ-es tanácsosi frakció többséginek nevezi magát, érzi-tudja, hogy döntéskor előnyben van, a többi önkormányzati képviselő, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (LDSZ) hat tagja pedig a maga sajátos módján kíván úgymond hasznára lenni a nagyközségnek: Nagyborosnyónak, Lécfalva-Várhegynek, Cófalvának, Feldobolynak és Kisborosnyónak. Ilie Nicolae polgármester már beszélgetésünk elején elmondta: az LDSZ-választmány, amelynek a vállalkozó Simon György a vezetője, egyhangúlag támogatja, hogy az elkövetkező mandátumban is polgármesterként vezethesse a községet. Nehéz lenne megjósolni, hogy miként alakul a kampány, ugyanis a magyar érdekszervezet ifj. Kanyó Antal jelenlegi alpolgármestert támogatja, az pedig még nehezebb kérdés, hogy milyen szerepre vállalkozik idén a község népes magyar anyanyelvű cigánysága.

Ilie Nicolae polgármester

– Mit sikerült megkezdeni s mit sikerült megvalósítani a helyi önkormányzat élén az eddig eltelt időszakban? – kérdeztük Ilie Nicolae polgármestert.
– A községi közművek kiépítésére ezúttal sikerült pályázni. Egyazon iratcsomóval igényeltünk fejlesztési alapokat az ivóvíz- és szennyvízhálózat kivitelezésére. Tervet készíttettünk az önkormányzat székhelyének külső javítására és konszolidálására is, itt kormánypénzre számítunk. Európai uniós alapokból kívül-belül megújult a feldobolyi kultúrotthon. Apróbb dolgokkal folytattuk a tevékenységet, ami segít abban, hogy rendezettebbek és élhetőbbek legyenek a községközponthoz tartozó települések is. Az önkormányzat székháza eléggé megviselt állapotba jutott, elsőként a belső tereket rendeztük-korszerűsítettük. Meszeltünk, kicseréltük a bútorzatot, a nyílászárókat, parketteztünk is, hisz ez a munkahelyünk. Több településen sikerült járhatóvá tenni a legtöbb mezei utat. Bérelt útgyaluval simítottunk s ahol szükség volt, oda tört követ is szórtunk. Bekerítettük Nagyborosnyó központi parkját, kizártuk onnan a csellengő állatokat, s bár bíráltak minket a „facsonkításokért”, a fák nem sínylették meg a beavatkozást, tavaly is szépen hajtottak. Esti kivilágítást szereltettünk a parkba. Megépült egy kisebb játszótér és egy mini-sportpálya az iskola előtti téren, mely a téli hideg időszak kivételével használható iskolásaink számára. Kétnyelvű településtáblákat készíttettünk, és felszereltettük azokat minden település bejáratához, kicseréltettük-javíttattuk a megrongált buszmegállókat. Megoldottuk a kisborosnyói cigánytelep közvilágítását, kutat ásattunk, hogy az ott lakóknak legyen ivóvizük. Kavicsozott utat építtettünk, és egy ötszázezer lejes hidat a kispataki bekötőútra. Kisborosnyón is egy új híd építése körvonalazódik a Falupatakán, amely összeköti a település két részét. Egy bodzafordulói céggel kötöttünk erre szerződést, márciusban kezdik a munkát. Lécfalván sikerült felújítani néhány mezei utat, bővítettük a közvilágítást, s önerőből korszerűsítettük a kultúrotthon belső részét: kicseréltük a villanyhálózatot, új asztalokkal, székekkel és konyhai felszereléssel láttuk el az épületet. Anyagilag támogattuk a Leza Egyesület néptánccsoportját és fúvószenekarát. A megyei tanács segítségével sikerült leaszfaltozni a maksai letérőtől a lécfalvi iskoláig tartó utcaszakaszt. Reflektorokat szereltetünk a lécfalvi templomtorony éjszakai megvilágítására. Cófalváról és Várhegyről sem feledkeztünk meg. Gondunk volt a közvilágítás felújítására. Megújult Cófalva kultúrotthona. A várhegyieknek buszbeállót építettünk, játszóteret és sportpályát az ottani gyerekeknek, fiataloknak. A községközpontban tavaly sikeres gyermeknapot szerveztünk, és ha lehetőségünk lesz, tartunk majd községi napot is. A kulturális munkára a helyi Hársfa Egyesület vállalkozott – fejezte be az elöljáró.

Az érem másik oldala

Két oldala van az éremnek – ez derült ki a Kanyó Antal alpolgármesterrel folytatott beszélgetésünkből. A február derekán a községközpontban tartott bővített választmányi ülésen őt választotta az RMDSZ a szövetség polgármesterjelöltjévé. A kampányban ismét elmélyült a két községvezető közötti nézet- és véleménykülönbség, ki-ki a maga útját járja, a polgármester nem volt hajlandó elfogadni az alpolgármester segítő jellegű ajánlatait – sérelmezte Kanyó –, tevékenységét kimondottan az állami és a helyi költségvetés alapjaira helyezi.

Kanyó Antal (középen)

– Mi, az RMDSZ-es többség, természetesen számítunk a történelmi székely-magyar község magyar lakosságának támogatására, és – miért ne? – a magyar anyanyelvű cigányságéra is, hiszen gyermekeik a község magyar iskolájában vértezik fel magukat tudással. A megyevezetés támogatása révén még a nyáron megépül a Nagyborosnyóról Nagypatak felé tartó műút, a község egy része sepsiszentgyörgyi vizet fog kapni, ebben az ügyben személyesen vettem részt a Közüzemek tanácskozásán. Aggódom, hogy az önkormányzati székház felújításának ügye lassan halad. Még mindig csak a tervezésnél tartunk, és félő, hogy az egymillió lej értékű program kifut a határidőből, fejünkre omlik az épület. Kértem a polgármestert, hogy adja át nekem az ügyintézést, de nem volt hajlandó erre. Az épület belsejében is gondok vannak, többek között központi fűtésünk sincs. Megfontolva és célirányosan, egyhangúlag megszavaztuk az idei – a tavalyihoz hasonló nagyságrendű – költségvetést, ebben pénzt különítettünk el a kisborosnyói iskolahídra, amely mellé a mi kezdeményezésünkre épült olyan póthíd, amely jól fogott például annál a tűzesetnél is, amelyről a sajtó is írt. Ötszázezer lejt hagyott jóvá tanácsosi többségünk a nagyborosnyói ravatalozóház építésére, de mert az arra alkalmas terület tulajdonjogi helyzete nem volt tiszta, személyesen jártam el az ügyben, és az hamarosan átkerül a község tulajdonába. Ha sikerül mandátumot nyernem, ígérem, hogy következik majd nagyságrendben Lécfalva és így tovább, a kisebb települések ravatalozóinak ügye. Újabb összegeket szavaztunk meg a lécfalvi és cófalvi kultúrotthonok további korszerűsítésére, ivóvízzel való ellátására. Százezer lejt különítettünk el a községközpont mellékutcáinak kavicsozására. Tavaly megújult a Fűz utca, következne Lécfalván a Bodor utca. Választási sikerünk lenne annak a biztosítéka, hogy lényeges módon javítsunk Borosnyó község gazdasági erején, szeretnénk utolérni Orbaiszék fejlettebb községeit. Hatvanezer lejt javasoltunk a nagyborosnyói Hársfa és a lécfalvi Leza kulturális egyesületek működtetésére, ugyanannyit pályázati alapokra. Székhelye van a Hársfa Egyesületnek, bútorzatra akarunk pályázni, mert nincs, ahol tárolnunk a tánccsoport ruháit, amelyeket a zágoni Viselet nevű vállalkozásnál készíttettünk. Jottányit sem engedünk a nemzeti önazonosságunkat segítő kulturális nevelőmunkából. Megkezdtük a nemzeti ünnepünkre, március 15-ére való készülődést. Az RMDSZ-frakció segítségével március 14-én Lécfalváról felvonulunk, és minden településünkön elhelyezzük az emlékezés koszorúit emlékműveinknél, emlékkopjáinknál, vasárnap pedig műsort tartunk a nagyborosnyói kultúrházban. Fellépnek az említett két egyesület táncosai, zenekarai. Vendégszereplőink lesznek a nyírségi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pócspetri, a zenélő falu zenészei, az Iránytű zenekar, citeracsoport, tánccsoport és kórus. Nyáron sem lesz megállás. Augusztus derekán küldöttséggel látogatunk Tolnanémedi testvértelepülésünkre. Egyesületünk pályázott egy vargyasi székely kapura, amelyet Nagyborosnyó település bejáratához szándékszunk felszerelni a bekötőúton a gabonaraktár és a vasúti pályatest között szakaszon.

S. O. S. központi iskola

Jövőben lesz két évtizede annak, hogy iskolai névadó ünnepség résztvevője voltam Nagyborosnyón. Az esemény a jelenleg már használhatatlan tornateremben zajlott. Közel negyedszázada nem került lehetőség és anyagi alap arra, hogy a mindenkori községvezetés tisztázza az ingatlan és a telek tulajdonjogi helyzetét, és lehetőséget teremtsen arra, hogy a növendékek az év hideg időszakában fűtött tornateremben vehessenek részt a testnevelésórákon! A borosnyói tanulók kedvelik a sportot, lelkesen vesznek részt az iskolán kívüli eseményeken, sportrendezvényeken, de működik itt bábos csoport, gyerektánccsoport és külön furulyacsoport is.
– Bizonyára a tornaterem hiá­nya a legnagyobb gondja az intézménynek – vetettük fel Nagy Ilona nemrég kinevezett igazgató-tanárnak.

Borosnyó központi iskolája. Balogh Ferenc felvétele

Mint mondta, bízik abban, hogy az önkormányzat segítségével még ebben az évben lehetőség nyílik a főépület (képünk) hátsó részéhez hozzáépített tornaterem és két osztályterem tetőzetének főjavítására, és a közeljövőben a tulajdonjogi kérdések is rendeződhetnek. A gyereklétszám itt is enyhén csökken. Jelenleg 346 tanulója van az iskolának, jövőre egy óvodai csoporttal kevesebb lesz.

Kisebb tennivalók mindenütt akadnak – mondta az igazgató –, s mert egyedül Kisborosnyón növekvő a gyereklétszám, fontos terv a központi fűtés beszerelése. Jövőben húsz esztendeje lesz, hogy az iskola felvette N. Bartha Károly (1889–1956) egyetemi tanár és néprajzkutató nevét, s 2021-re terveznek egy évfordulós iskolanapot.

Lécfalván virágzik a kedv

Dénes László, a Leza Egyesület elnöke a jubiláló táncosok és fúvószenekari tanulók sikerei­ről beszélt, és elmondta: újabban fiatal kislányokból mazsorettcsoportot is alakítottak. Péter Barna helyi református lelkipásztorhoz is bekopogtattunk, ő a vallásórás gyerekeket dicsérte, a kis táncosokkal-fúvósokkal pedig már megkezdték a próbákat, hiszen március már művelődési eseményekkel lesz tele. A gyerek fúvósokat Kertész Barna tanító és szakavatott karmester oktatja, a táncosokat Kocsis Hunor tánctanár és koreográfus. A református egyházközségben látogatásunk idején az egyetemes imahét csalogatta a templomba a híveket, minden este más lelkipásztor hirdette az igét.

– Mi tovább szeretnénk vinni a lécfalvi tánc- és zenekultúrát – hangsúlyozta Dénes László. – Hagyománnyá válnak nálunk is a fúvóstalálkozók. Erre a célra építettünk szabadtéri színpadot, idén fejezzük be, befedjük, hogy kedvezőtlen időjárás esetén is használni lehessen. Az önkormányzat és a Hársfa Egyesület anyagi és erkölcsi támogatására továbbra is számítunk, igyekszünk jelen lenni a környék fúvóstalálkozóin, mi vagyunk a tartalékok nevelői-biztosítói.

Dénes László örömmel adta tudtunkra azt is, hogy Lécfalva egykori testvértelepülésének, Zalamerenyének megújult önkormányzata és az új polgármester fel szándékszik újítani a baráti kapcsolatot Lécfalvával.