Hogy e vád megalapozott-e vagy sem, azt egy végleges és visszavonhatatlan bírósági ítélet egyértelműsíti majd, akár évek múltán, addig viszont Sorina Pintea személyére is vonatkozik az ártatlanság vélelme. Eme bizonytalan kimenetelű ügyben egyelőre csak annyi bizonyos, újra megerősítést nyert az a nézet, miszerint a romániai egészségügyi rendszer, pontosabban annak állami finanszírozása egy szűk érdekcsoport számára nem jelent mást, mint üzleti lehetőséget. Ezt konkrét ügyek igazolják – például a fővárosi Colectiv-klubban történt tragédiát követő Hexi Pharma, vagyis a hígított fertőtlenítőszerek esete –, melyek azt az érzést is kelthetik a gyógyulást keresőkben, hogy a kormányok és az egymást váltogató, különféle pártszínű tárcavezetők ugyan sokat beszélnek az emberek egészségéről, ám az egészségügyi ellátás minőségén már jóval nehezebben tudnak változtatni.

Bizony, egészségügyi miniszter legyen a talpán, aki bár a rendszerben lévő taposóaknák többségét hatástalanítani tudja, ez a folyamat csak erőteljes, határozott és egyértelmű politikai akarat esetén lehet eredményes. E beteg rendszer önmagát ugyanis soha nem fogja meggyógyítani, a változtatásnak az orvosok fizetésének emelése szükséges, de nem elégséges feltétele. Aligha számíthatunk például arra, hogy bűnbánó orvosok nyilatkoznak majd a gyógyszergyártók lobbijáról, arról, hogy valamiféle egyezség fejében írtak-e fel vagy sem bizonyos készítményeket, volt-e valamiféle számszerűsített terv, melynek teljesítését kérték tőlük, s ezt meghálálták-e vagy sem a gyártók.

Az állami egészségügyi ellátásnak egyetlen szempontnak kellene megfelelnie: a gyógyulást remélők érdekeinek. Hogy ez mennyire elérhetetlen cél volt a már említett, hatvannégy halálos áldozatot követelő Colectiv-tűzeset idején, arra pontosan rámutat a történtekről készített, a hazai mozikban mostanság vetített, megtekinthető dokumentumfilm is. E megrázó alkotás nem csupán a hazai egészségügyi rendszerre világít rá, hanem figyelmeztet is, nem szabad megfeledkeznünk a következményekről sem: az áldozatokról, a családokat sújtó tragédiákról. De emlékeztet azokra a gyalázatos nyilatkozatokra is, amelyeket az akkori kormánypolitikusok ismételgettek, nevezetesen, hogy a súlyos égési sérüléseket szenvedők a lehető legjobb kezelést kapják, hasonlót, mint amilyenben külföldön részesülnének. Az áldozatok emelkedő száma, illetve a gyógyításban részt vevő orvosok is cáfolták ezeket az igaztalan állításokat.

Több politikus, miniszter hazudott, akkor is. Azóta egyértelműbbé vált, nem csupán a súlyosan égettek szakszerű kezelése jelent kényes állami feladatot, hanem egyre nehezebb a hazugság, a korrupció és a csúszópénz felszámolása is. Mert vírusként fertőznek, s még oltóanyag sincs ellenük.