Szerencsére a tájhonos alma, szilva, meggy, cseresznye jól alkalmazkodott, és bár már türelmetlenek, hogy virágot bontsanak, még kivárnak. Csupán két barackcsemete rakoncátlankodik, pedig tősgyökeres feldobolyiak: a szomszéd adott ezelőtt három évvel öt magoncot. Ha igaz, idén meghozzák az első gyümölcseiket! És hiába tréfált meg a héten hóval a tavasz, egy öreg almafa alatt szinte szőnyeget alkot a berki szellőrózsa, avagy mifelénk a mogyoróalj. Enikő ismét nekiállt ibolyát gyűjteni, úgy látom, hogy ugyancsak szirup lesz belőle. Hiába na, a pálinkafőzés, az az én reszortom. A pityókaültetés szintén. Nem szereti a krumpli a talajunkat, de azért minden évben teszek. Nem sokat, annyit, amennyi elég a családnak nyárára. Na, de ott a mángold! Abból vetettem bőven! Vegyesen egy mifelénk ritka, de nekünk nagy kedvenc hüvelyessel. Hogy ez mi? Maradjon a titkom! Majd, ha kikelt, megmutatom.

Estefele szembekacag velem egy pirosló meglepetés: egy kalocsai fűszerpaprika, amely az ősszel valahogy elbújt a mulcsban. Hát ennek a magjait félreteszem jövőre!

Klárik László