De hamar szárnyát szegték bizakodásunknak, mert kiderült, hogy vészhelyzetbe kerülünk, ami szerintem még vészjóslóbban hangzik, mint a szükségállapot. Hogy ez mit fog hozni, arról halvány fogalmunk sincs, mert az illetékesek mind összevissza (tudományosan) értekeznek róla, de az egyik száj nem tudja, mit mondott a másik. Megjelent most egy közvitára bocsátott tervezet a lazításokról, amelyet az Országos Közegészségügyi Intézet adott ki. De hát ember tervez, Isten és a vírus (esetleg Iohannis és más, magát kisistennek képzelő politikus és szakember) végez. Szóval semmi nem biztos, amit mondanak május 15-e utánnal kapcsolatban, csak az, hogy a magyarok továbbra is szorgalmasan fogják darabolni az országot.

Koronavírusként kering körülöttünk az elképzelések kavalkádja arról, hogy mit szabad tenni május 15-e után és mit nem. Én ki is fogok használni minden lehetőséget, amit megengednek, mert nagyon meguntam az otthonülést, és jöhet egy második vírushullám is. Ha már szabad, lehet, hotelbe fogok vonulni, ahol ágyba viszik a reggelit, ebédet, vacsorát, mert meguntam az otthonalvást, ahol az étkezés miatt fel kell kelnem. Úgy néz ki, megnyílnak a templomok is, bár a híveknek nem szabad bemenni azokba, a ceremónia Isten szabad ege alatt zajlik, és így, fentről jobban számon tud tartani bennünket a Fennvaló. Szépségszalonokba is fogok járni, gyér hajamat levágatni, valamint manikűröztetni és pedikűröztetni. Minden nap máshová. Minden egyéni sportolási lehetőséget kihasználok. Kerékpárom már van, futni is tudok, ha nagyon muszáj. Kajakot kell vennem, mert az nincs, és hegymászás helyett a létramászást fogom gyakorolni, bár gyakran jön, hogy falra másszak.  Halászni és vadászni is lehet , így először is vásárolok egy horgászbotot és egy puskát. Kifogok a Feketeügyből egy-két harcsát és kilövök egy-két vérmedvét. Így ehetek halászlevet és medvetalpat, mert az utóbbi időben ettem eleget a kefét. A művelődésügyi miniszter azzal biztatott, hogy megnyílnak a múzeumok, könyvtárak és a mozik is, ahová csak ötven személy ülhet be egy vetítésre. A színházak csak majd később. Egy riporter kérdésére, hogy a színészek miként tudják majd a színpadon megoldani a távolságtartás problémáját, azt válaszolta, hogy azt a repertoár megválasztásával lehet orvosolni. Mert ugyebár nehéz lenne megvalósítani Rómeó és Júlia egymástól való távoltartását, hisz ott csókok is elcsattannak, és azok a koronavírus-fertőzés melegágyai. Én azt javasolnám, hogy szóljanak a szerzőnek, írja át művét, de ha őt nem érik el, akkor a rendező – miként az nagyon divatos mostanában – úgy rendezze meg a darabot, hogy ne kerüljön sor ilyesfajta incidensre. A darab eszmei értékének csökkenését elkerülendő, meg lehet oldani, hogy a főhősök maszkosan közeledjenek egymáshoz, és szexuális kapcsolatot létesítve direkt térjenek a lényegre, mert nem hallottam arról, hogy azzal terjedne a vírus. A végén akár még egy happy endet is ki lehet hozni a darabból. De az Otellón is lehetne változtatni. Például megbocsát Otello Desdemonának, mert időközben a SRI megsúgja neki, hogy ártatlan, vagy nem fojtogatással szabadul meg tőle – mint az eredeti, nem járványidőre komponált változatban –, hanem egyszerűen lelövi a színpad másik feléből. Szóval mindenre van megoldás.

Az egyetlen gond a maszkok beszerzése, mert az majd mindenhol kötelező lesz. Már aranyáron mérik, és az is megtörténhet, hogy ha valami értékes dologra akar törvénytelenül szert tenni az ember, akkor például maszkot lop vagy rabol. A Floreasca Kórház egyik asszisztense 2000 darabot csórt el, amelyeket azután eladott. Most már nem bankautomatákból rabolnak pénzt a bűnözők, és nem azt mondják áldozatuknak: Pénzt vagy életet!, hanem: Maszkot vagy életet! Franciaországban egy 32 éves, autót vezető hölgyet megállított egy férfi, segítséget kérve azzal az ürüggyel, hogy barátja, aki a flaszteron fekszik, rosszul érzi magát, majd kést rántott és követelte a nála levő maszkokat.

És az is megtörténhet, hogy a maffia máris rátette kezét a maszküzletre.