Azaz mindennek megvan az ideje, mint a szalmakalapnak. Teljes életadó erejével „tombol” május. A füvet nemsokára kaszálni kell, csak épp még meleg nincs elég ahhoz, hogy széna legyen belőle. De örvendenek a nyuszik a friss zöldnek! A sok téli száraz takarmány után most csak óvatosan, kis adagokban szoktatom őket a nedvdús finomsághoz.
A zöldhagymák is piacos méretűek lettek. Nem voltak fóliaházban becsapva, még csak locsolva sem! Fejlődtek a természet ritmusára.
A tanya kezdi felvenni a nyári formáját, mutatja, hogy nem egyszerűen erdő, hanem erdőkert, a bab, tök, uborka, fűszernövények, saláták, pityóka... már mutatja, hogy hol készül termést hozni. Sok a munka, jólesik néha megpihenni a kis nyárfaligetben, és csak hallgatni a madárfütty-szimfóniát. A szajkók gyakran kíváncsiskodnak, megülnek fölöttünk egy ágon és kotnyeleskednek. Elég rég ismernek, hogy ne féljenek tőlünk.
Aztán néha jön egy ilyen kis csoda, most épp ez az orrszarvú bogár gyerkőc. Lefényképeztük, aztán hagytuk, hogy menjen útjára.
A nyuszik kezdik nehezen viselni a meleget. Kati, a legjobb anyánk ki is költöztette hűsölni a fészekből az alig pár napos, még vaksi apróságait. Éjszakára azért visszarendezi őket a szőrpaplan alá. A nyúlházban őszig leáll a szaporítás: melegben amúgy sincs kedvük párosodni, ha meg is teszik, a kánikulában rosszul nevelnek. De épp ideje odafigyelni a méhekre, ők most érzik magukat igazán elemükben. Csupa virág és illat a tanya, bőven van, amit hordani!
Klárik László
