Látom, hallom, olvasom, hogy hovatovább egyre inkább elburjánzik Romániában a magyarellenesség. A legmagasabb szinttől (államelnök, parlament) a legalacsonyabbig tetten érhető a jelenség. Kérdezem magamtól és másoktól is: vajon miért?
Ezeknek a nacionalista, soviniszta bandáknak a tagjai vajon tudják-e, hogy mit jelentenek a következő évszámok: 1859, 1877, 1918, 1944, 1989, 2020? Ha tudják, akkor ostobák, ha nem tudják, akkor buták. Riogatják a naiv választókat, hogy odalesz Erdély, a Székelyföld autonómiája pedig egyenesen ördögtől való, akitől az ortodoxok félnek. Félnek attól is, hogy a Székelyföld adott helyzetben gyors fejlődésnek indulhat, és akkor mi lesz a többi régióval. Ugyebár az irigység nagy baj. A törpe ember irigyli a nagyot, a sovány a kövéret, a csúnya a szépet, a gyenge az erőset, a buta az okosat, a lusta a szorgalmasat, a szegény a tehetőset, a gyáva a bátrat, és így tovább. Ez dominál már most is, ezért szeretnék, ha lelépnénk, de van egy kis bökkenő a számításban: a matematika tudománya szerint a száz nem egyenlő az ezerrel, és ez fordítva is igaz. Itt van a kutya elásva!
Közeledik június 4-e, és ha valaki netán nem tudja, vagy nem is akarja tudni, hogy ez milyen évforduló, megemlítenék egyet-mást 1920. június 4-ével kapcsolatosan.
Világos, hogy Románia igazságtalanul kapta meg Erdélyt, a Bánságot és a Partiumot. S mit kapott akkor Magyarországtól? Egy egész országot bányákkal (só-, szén-, réz-, arany- stb. kitermeléseket), hatalmas erdőterületeket értékes faanyaggal, az ásványvizek 80 százalékát, vasutakat, közutakat és sok várost: a kincses Kolozsvárt, Nagyváradot, Nagybányát, Szatmárnémetit, Temesvárt, Aradot, Nagyszebent, Brassót, Marosvásárhelyt, hogy csak a legnagyobbakat említsem. De még a kisebb városok is gyönyörű, évszázados vagy éppen korszerű, a múlt század elején felhúzott épületekkel büszkélkedhetnek: történelmi várakkal, kastélyokkal, templomokkal, iskolákkal és sok esetben palotának is beillő középületekkel. Ez az óriási vagyon azóta csak porlik, romlik, megy tönkre, mert nem gondozták megfelelően, sőt, egyesekkel azért bántak gondtalanul, hogy minél hamarabb tűnjenek el. Hát ezért a hatalmas örökségéért, ezekért az értékekért száz év elteltével a székely-magyar közösség nem érdemel egy kis önrendelkezést sem Romániában, Erdély szívében? Ez tényleg érthetetlen.
Iohannisnak, aki az ellenforradalmat kirobbantotta (forradalmi tett az lett volna, ha a kisebbségi jogok mellett száll síkra), az elmenekült vagy eladott szászok házainak birtokában, no meg azért, mert éppen az amerikai haderő romániai bázisának karosszékében ül, van mersze és háttere, habár abból a székből még kifordulhat. Nekünk azonban békésen, méltósággal kell viselkednünk és gyászolnunk akkor is, ha Románia számára június 4-e diadalünnep lesz. Mi nem támadunk, esetleg védekezünk, ha kell – de mutassuk meg, hogy valóban különbözünk azoktól, akik a mások megalázásában lelik örömüket.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
