Idegen országban ébredni fel, ahol mindent megtesznek, hogy ama tollvonásnál megszabott jogainkat csorbítsák, szabdalják, ahol cél az, hogy ne érezzük magunkat otthon, hogy menekülésre vagy beolvadásra kényszerítsenek. Ahol versenyt futnak a politikai pártok, hogy ki nagyobb hazafi, s ezt úgy fejezik ki, hogy csúfot űznek a magyarságból, megalázzák. Ahol az államelnök édes anyanyelvünkkel játszadozik csúfondárosan, s Erdély elcsatolásával riogat. Ahol a magyar állam hatalmas összegekből épít és hoz létre intézményeket, mert Románia szándékosan sorvasztja azokat. Ahol saját polgárainak gyásznapját állami ünneppé kiáltja ki a parlament, hogy ezzel is megalázza őket.

Nem, nem, soha: nem tudjuk elfogadni, hogy Magyarországot továbbra is csonkítják a nagy hatalmak, újabb tria­nonokat zúdítanak rá. Folyamatosan ítélőpadra tolják, ott szekírozzák, mert bántja őket, hogy a szétfaragott nemzet továbbra is él, erősödik, s akaratát próbálja érvényesíteni, nem úgy táncol, ahogy ők diktálják.

Száz évvel ezelőtt eme nemzetgyilkos nagyhatalmak el sem tudták képzelni, hogy egy ilyen szinten megcsonkított ország ismét tényező tud lenni Európában, hogy az elcsatolt területek magyarságát sem tudták a hóhér nemzetek bedarálni, megsemmisíteni, hogy magyarként élünk száz év múltán is, és egyre erősebbek kötelékeink az anyaországgal.

Június 4-e, a nemzeti összetartozás napja arra ösztönöz, hogy újabb száz évet éljünk szülőföldünkön magyarként, székelyként, s bármennyire is zavarja ez rossz lelkiismerettel küszködő, hatalmas területtel és javakkal megajándékozott románságot, jogainkért továbbra is harcolni fogunk, s ezért nem tudják soha befogni a szánkat. Sem a nacionalista politikai élet, sem a csúfondáros, renegát elnök, sem ama nagyhatalmak, melyek rázúdították nemzetünkre ezt a gyalázatot, de még a magyar belső trianonisták sem, akik saját nemzetüket ássák el Brüsszelben! Isten minket úgy és ebben segéljen!

Gazda Zoltán, Székely Nemzeti Tanács