Mennyei Atyánk, oltalmazó Istenünk! Emlékezünk, meghajtjuk fejünket, kesereg a lelkünk, mert múltunkat szemlélve, látjuk veszteségeinket, megpróbáltatásainkat. A jelenben tapasztaljuk, hogy az emberi gonoszság mennyire megnyomorítja hétköznapjainkat.
Volt, van okunk keresni a kérdéseinkre a válaszokat. De magyar keresztyén emberként tudjuk, hogy először neked kell megfogalmaznunk érzéseinket.
Istenünk, himnuszunkkal is Téged szólítunk meg: áldd meg a te népedet, mert tudjuk, hogy csakis kegyelmed, irgalmad őrzött meg az elmúlt száz, ezer esztendőben. Olyan jó bizonyosnak lenni afelől, hogy bármi történik népünkkel, bárki tör ellenünk, mindig a Te oltalmazó kezedben vagyunk, s megmaradunk.
Istenünk, bocsásd meg e világnak múltbéli, jelenkori vétkeit, hogy tudjunk a megbékélés útján közösen járni azokkal, akiket még ma is ellenségeinknek érezünk. Adj számunkra tisztánlátást, erőt, hogy hittel, reménységgel emlékezzünk, soha ne akarjunk meghátrálni. Olyan jó, hogy mindig van, akire, amire emlékezni, úgy, hogy együvé tartozunk, céljaink vannak, és tudjuk, hogy Krisztust követve mindenre lesz erőnk. Atyánk, erősítsd meg gyermekeidet e megpróbált világban, gyűjts össze emlékezni, add, hogy otthonainkban, szétszakított országrészekben érezzük meg megtartó kegyelmedet. Összekulcsolt kézzel, igaz lélekkel szólít meg mindenki, aki elismeri, felismeri, hogy Te vagy a mindenség Ura, mennyei Édesatyánk. Szent Lelked által jöjj közel mihozzánk, áldd meg életünket, jövendőnket, hallgasd meg imádságunkat, a Jézus Krisztus nevében! Ámen.
Incze Zsolt, református esperes
