A most begyűjthető gombák kivétel nélkül tartósíthatóak: a gyakori őzlábgombák (nagy, karcsú, csipkés őzláb), a pereszkék (lila, csoportos, fenyőpereszkék), a csiperkék (erdei, erdőszéli, mezei, kétspórás stb.), akárcsak a vastag húsú és erdeinkben gyakori szürke tölcsérgomba.

A szárítás egyike a leggyakoribb módszereknek. A szárított gombák nem csak megőrzik jelentős fehérje és főleg C-vitamin-, valamint kalcium- és vastartalmukat, de aromaanyaguk is hangsúlyosabb lesz. A lassú, de értékőrző konyhai, felfűzéses szárítás ajánlottabb, mint a gyorsabb, de értékcsökkentő mesterséges eljárás. A nagy őzlábgomba tönkjét is szárítsuk meg. Értékes gombaport őrölhetünk belőle. Leveseinkbe kitűnő. Hasonló módon őrizhetjük meg a trombitagombát is. A nedves tartósítás ecet, illetve olaj hozzáadásával inkább a lazább, nagyobb víztartalmú gombáknál és a rókagombánál ajánlott, de ha csöves a termőréteg, azt távolítsuk el. Fagyasztással történő tárolás szinte mindegyik őszi gombánál ajánlható (itt is kivétel a keseredésre hajlamos rókagomba). A fagyasztott gombákat felengedés nélkül használjuk fel forró zsiradékba, főzővízbe téve. A gombaolaj 1 dkg szárított gombából vagy gombaporból készül: fél liter olívaolajba, majd sötét üvegbe tesszük a gombát. Két hét után szűrjük le keverékünket. Saláták öntetéhez kitűnő.