Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
A bronzos vargányát (Boletus aereus) fekete disznónak nevezik az olaszok, s disznónak (porcini) a nyári meg az ízletes vargányát, melyek tájainkon a medvegomba névre hallgatnak.
Következő írásunk
2020-07-09: Történelmünk - Szekeres Attila István:
Székelydálya temploma építésének időpontját nem ismerjük, de kutatások alapján a 13. századra tehető. Erre enged következtetni a korai, egyenes záródású szentély és annak megmaradt, freskótöredékes fala. A templomot a 15. század végén és a következő elején átépítették. Ekkor lebontották a román kori szentélyt, és egy valamivel szélesebb és jóval hosszabb gótikus szentélyt építettek. Ennek boltozatát a 16. század elején lomb- és virágdíszes festményekkel borították. Az ún. „zöld szoba” díszítés hullámzó indái közé profán motívumokat, dekoratív alakokat, közöttük egy turbános törököt meg különféle maszkokat és nem utolsósorban címereket illesztettek. Az ilyenfajta díszítés a német késő gótikában fejlődött ki, szász mesterek által kerülhetett Székelydályára.
