Székelydálya temploma építésének időpontját nem ismerjük, de kutatások alapján a 13. századra tehető. Erre enged következtetni a korai, egyenes záródású szentély és annak megmaradt, freskótöredékes fala. A templomot a 15. század végén és a következő elején átépítették. Ekkor lebontották a román kori szentélyt, és egy valamivel szélesebb és jóval hosszabb gótikus szentélyt építettek. Ennek boltozatát a 16. század elején lomb- és virágdíszes festményekkel borították. Az ún. „zöld szoba” díszítés hullámzó indái közé profán motívumokat, dekoratív alakokat, közöttük egy turbános törököt meg különféle maszkokat és nem utolsósorban címereket illesztettek. Az ilyenfajta díszítés a német késő gótikában fejlődött ki, szász mesterek által kerülhetett Székelydályára.
A címerek a kései gótika reneszánszba hajló szakaszát mutatják, az „élő heraldika” korában keletkeztek. A címerekre az egyszerűség jellemző. A vörös-fehér színösszetétel dominál: Magyarország címerének mázait vették mintául, így minden pajzs mezeje vörös. A címerek többsége kétmázú, harmadik máz csupán nagyon indokolt esetben jelenik meg. A pajzsok alakja megegyezik, mind reneszánsz tárcsapajzs, méretük kissé eltér, a bordaközök szélességéhez igazított. A nyolc közül hét egyszerű pajzs, egyetlenegyet, az elsőt ötlevelű, nyílt aranykorona fedi. Ez egyértelműen uralkodói címert jelöl.
A ma református templom szentélyének címereit bordaközönként, a legkeletibbtől indulva mutatom be, előbb a jobb oldalit, azaz északit, aztán a vele szemben levőt.
II. Ulászló címere
Négyelt pajzs szívpajzzsal. Az alappajzs első és negyedik mezeje ezüsttel (fehérrel) és vörössel sávozott, a második és harmadik negyed vörös mezejében jobbra fordult, kétfarkú, ágaskodó, koronás ezüst oroszlán mindkét mellső lábát magasba tartja. A boglárpajzs vörös mezejében kiterjesztett szárnyú, fejét jobbra fordító ezüst sas. A nagypajzson ötleveles arany korona nyugszik.
Az első és negyedik mező az Árpádok sávozott címerét jeleníti meg, a Magyar Királyságra utal, ugyanis II. Ulászló 1490–1516 között Magyarország királya volt. A második és harmadik mező a cseh oroszlánt mutatja, ugyanis a király I. Ulászló néven 1471–1516 között Csehország uralkodója volt. A szívpajzsban Lengyelország ezüst sasa látható, mivel Ulászló a lengyel Jagelló dinasztia tagja, IV. Kázmér lengyel király fia. A sas a Piast dinasztia címerállata, az uralkodó család állandósította, így azzal azonosították Lengyelországot. A Jagellók ősi címere a kék pajzsban megjelenő arany kettős kereszt, de trónra lépésük után átvették a lengyel sast szimbólumként. Az alappajzsot fedő korona a királyi méltóságot jelképezi.
Barlabás(s)y Lénárd címere
A pajzs vörös mezejében szembenéző arany tulokfej felfelé álló, végeivel kifelé hajló ezüst szarvai között jobbról csökkenő arany holdsarló, balról hatágú arany csillag. (Akadnak, akik összetévesztik Moldva címerével.)
Barlabás(s)y Lénárd alvajda és a szászok címere
Korábban csesztvei, majd a héderfáji birtok megszerzése után héderfáji Barlabássy Lénárd 1501–1525 között, haláláig töltötte be az erdélyi alvajdai, egyben székely alispáni tisztséget. Több egyházat támogatott, köztük a székelydályait is, így kerülhetett fel címere a szentély mennyezetére.
A székelyek címere
A pajzs vörös mezejében a pajzsfő első felében gomolygó ezüst felhőből aláereszkedő, balra fordult, könyökben hajlított, ezüstpáncélos jobb kar, csupasz kezében hegyével fölfelé álló kardot tart. A kard ötleveles aranykoronán halad át, jobbra álló ezüst szívet és jobbra fordult, kitátott szájú arany medvefejet döf át. A medvefejet jobbról csökkenő arany holdsarló, balról hatágú arany csillag övezi.
Ez az ún. régi székely címer (az új kék mezőben arany napot és növekvő ezüst holdsarlót jelenít meg), csak éppen hátrafordult fő címerképpel: a hasonló címerektől eltérően ebben az esetben a páncélos kar hátrafordul, nem előre. Ennek magyarázata a heraldikai udvariasság elvében keresendő, ugyanis a címer nem fordíthatott hátat az uralkodó címerének – mely a bordán túl mellette jelenik meg –, hanem szembenézett vele.
A fegyvert tartó páncélos kar a székelyek katonai szerepét jelképezi. A kard elsőként a koronán hatol át, ezzel azt mutatja, hogy a Magyar Királyságot kellett a székelyeknek védelmezniük. Az átszúrt szív az áldozatkészséget szimbolizálja, a medvefej a székelyek bátorságát hivatott mutatni. A csillag és a hold mint égitestek jelennek meg, igen gyakori kísérőelemei korabeli székelyföldi címereknek.
A szászok címere
A pajzs vörös mezejében lefelé mutató parányi háromszögből induló, a pajzs sarkai felé irányuló három szív alakú levél (hárslevél). A címerkép ezüst. Említett parányi háromszög alig vehető észre, távolról úgy tűnhet a címerkép, mintha egy tőből induló három levelet ábrázolna. A mester eltúlozta az ábrázolást, a levelekre fektette a hangsúlyt, s a háromszöget szinte mellőzte. Az ábra a szász közösség címere, ismereteim szerint Székelydályán kívül Szászbogácson lelhető még fel 1533-as datálású stallumon.
A leveles háromszög két keresztbe tett karddal együtt Szeben szék jelképe. A szász Universitas bővebb címere a pajzs felső felében nyílt koronát, alatta leveles végződésű, csúcsával lefelé mutató áttört háromszöget tartalmaz.
Brassó címere
Ezüsttel és vörössel négyelt pajzsban ötleveles nyílt koronából aláereszkedő szerteágazó gyökér. A címerkép mázai váltakoznak, az ezüstön vörös, a vörösön ezüst részlet látható. A korona a pajzs felső, a gyökér az alsó felében helyezkedik el.
Segesvár és Brassó címere
A mázcsere egyértelműen a nyugati heraldikában otthonos, Erdélyben nincs hagyománya. Azt is a zöld lombdíszekkel együtt a Németföldről hozhatták be a mesterek. Brassó címerének hasonló, négyelt pajzsban való megjelenítéséről nincs tudomásunk. Keöpeczi Sebestyén József kutatásai alapján Brassó első ismert címerábrázolása csupán koronát tartalmazott, gyökérrel később bővült ki. Ez lehet Brassó város címerének első színes ábrázolása. Későbbi, hagyományossá vált címerében kék mezőben arany koronából ezüst gyökér nyúlik alá.
Beszélő- vagy névcímerről van szó. A város neve németül Kronstadt, tehát korona városa, latinul Corona, azaz korona.
Nagyszeben címere
A pajzs vörös mezejében két, hegyével lefelé álló, egymást keresztező ezüst kard belső keresztvasain ötleveles arany korona nyugszik.
Nagyszeben és az Árpád-ház címere
Ez a város korai címere, amint címeres pecsétjén is megjelenik. Később a már bemutatott leveles végű háromszöggel bővítették ki. Ebben az esetben a mázak megfelelnek a már színes ábrázolással megjelenített városcímernek. A korona ugyanolyan, mint amely II. Ulászló király címerpajzsát fedi, és amilyet Brassó város címerében láttunk, a kardok ugyanolyanok, mint amilyet a székely címeren megjelenített a mester.
A címerben a korona fent helyezkedik el, a királyság jelképe arra utal, hogy a területet – Királyföldet – a szászok a királytól kapták, a kardok arra, hogy a végeken élő szászoknak, szebenieknek a Magyar Királyságot kötelességük volt védelmezni.
Segesvár címere
A pajzs vörös mezejében, zöld talajon hárombástyás, oromsoros, felhúzott rostélyú, nyitott kapuval ábrázolt ezüst vár.
Az Árpád-ház címere
A pajzs vörös mezejében négy ezüst pólya. Akkoriban még nem állapodott meg az Árpád-ház címerábrázolásaiban a sávok száma, sem elrendezése. Különböző ábrázolásokban találkozunk egyenlő számú sávokkal, vörössel, illetve ezüsttel kezdődővel vagy páratlan számúval.
A címeregyüttes üzenete
A címerek elmondják, hogy a szentély építése, festése II. Ulászló király uralkodása (1490–1516) és Barlabássy Lénárd alvajdai és székely alispáni tisztségviselésének (1501–1525) idején történt. Héderfáji Barlabássy Lénárd több címerábrázolását számításba véve valószínűsíthetjük, hogy a székelydályai címerváltozat 1512–1516 között készült. Ezt a feltevést erősíti az a tény is, hogy a csíkszentléleki oltár predelláján levő hasonló királyi címert 1510-ben festették.
A címerek közvetítik továbbá az utókor számára, hogy a székelydályai szentély mennyezetét szász mesterek festették, valószínűleg a jelzett városokból származó művészek dolgoztak a templomon. Ezt Szászföld közelsége is indokolja.
(Részlet az Acta Siculica 2015–2017-ben megjelent tanulmányból)
