Nagy járványok – középkori pestisjárványok, majd kolerajárványok – idején évszázadok óta ugyanazokat a társadalmi válaszokat, magatartásformákat, megküzdési stratégiákat figyelhetjük meg. Lényegében nem tért el ettől a 2020-as koronavírus-világjárvány sem. Felidézem az 1722-es rodostói pestisjárvány, az 1831-es zempléni kolerajárvány néhány mozzanatát, az azokra adott válaszokat, és összevetem hasonló mai reakciókkal. A téma úgy is összefoglalható, amire Mikes Kelemen is utal, mint a pestisről, koleráról és a koronavírusról való beszéd.
Pestisről való beszéd (1722)
Mikes Kelemen Törökországi leveleiben többször említi a pestisjárványt. Kitalált nagynénjének szinte minden alkalommal jó egészséget kíván, de a járvány idején hangsúlyosan – mintha a mának is szólna: „Édes oldalcsontból való néném, arra vigyázzon kéd, hogy a csont egészséges legyen, és cinteremben ne vigyék. Azért nem kell a házból kimenni, otthon kell ülni, és reméljük, hogy a jó Isten megtart bennünket. Amen.” (Rodostó, 1722. ápr. 16.)
2020 tavaszán ez így hangzik: Maradj otthon! A pestissel való megküzdés nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is próbára teszi az embert, így vagyunk ezzel ma is, de hogy voltak vele háromszáz éve? „Istennek hálá, egészségem jó vagyon, de minthogy csak a pestisről vagyon itt a beszéd, a’ már úgy felzavarta az elménket, hogy én mindenkor csak azt képzelem magamban, hogy beteg vagyok. És az ilyen képzelés félelmet okozván az elmében, szüntelen való unadalomban és nyughatatlanságban vagyon az ember.” (Rodostó, 1722. aug. 22.)
A pestisről való beszéd kísértetiesen hasonlít a koronavírusról való beszédre. Háromszáz év alatt szinte semmi sem változott?
Kolerajárványok (1831)
Pillantsunk bele a XIX. század eleji kolerajárványok társadalmi (kór)élettanába. Kiss László részletes leírást ad a történetéről és az ellene való védekezésről (Látták, hogy jön? Védekezési kísérletek az első magyarországi kolerajárvány idején. A KSH NKI Történeti Demográfiai Évkönyve, 2005, 79–92.): „A XIX. század folyamán, illetve a XX. század első évtizedeiben 7 kolerapandémiát jegyeztek fel az orvostörténészek. Az első 1817-ben kezdődött, Indiából kiindulva a Volgáig terjedt, itt azonban elakadt. A második 1826-ban indult útjára, és az 1830-as évek elejére a világ nagy részére kiterjedt. Ez a pandémia volt az első, amely Európát és Észak-Amerikát is elérte, a »modern« világ gyakorlatilag ekkor szembesült az addig csak Ázsia egyes részein honos betegséggel. Az 1820-as évek végén már Ázsia-szerte elterjedt betegség 1823–24-ben érte el Oroszországot, először Asztrahán és a Kaszpi-tenger térségét. 1830 közepén már Moszkvában, illetve Kazanyban is megjelent, az év végére pedig átcsapott Galíciába és Moldvába. 1831 januárjában a lengyel szejm kimondta I. Miklós cár detronizálását. A felkelés elfojtására érkező orosz csapatok és a kibontakozó háborús események rendkívül gyorsan terjesztették a kórt. A kolerajárvány 1831 tavaszára ellepte a galíciai területeket.” S mint tudjuk, ezután Magyarország északi megyéit is. A védekezésben szerepet kapott Kossuth Lajos mint a Sáros és Zemplén megyei vészbizottság elnöke. A kolerajárványban halt meg Kazinczy Ferenc, aki 1831. augusztus 8-án így tudósít a járványról: „Harmad nap olta a’ mirígy (kolera) Széphalmon is pusztít. Az őr, melly a’ mirígyes Ujhelyből senkit bé nem ereszte eddig, most már innen el van véve, és hátrább van állítva.” Lajos fia megbetegedett, de felesége gondos ápolásának következtében meggyógyult. Kazinczy Ferenc azonban, aki még rövid ideje a járvány miatt ugyancsak veszélyeztetett, Csekén élő Kölcsey Ferencért aggódott, augusztus 22-én a kolera áldozata lett.
A kolera elleni védekezést a pestisjárványok mintájára szervezték meg. A leggyakoribb intézkedés a vesztegzár volt: kapukkal, őrséggel torlaszolták el sok helyen az országhatárt, valamint az érintett településeket. Határukban megfélemlítésül akasztófát állítottak fel. Fölelevenítették az 1772-es kordontörvényt: aki háromszori felszólításra nem áll meg, „agyonlövessék”. Kijelöltek veszteglőházakat, amelyekben a kívülről érkezőknek negyven napig kellett várakozniuk, s közben különösen nagy gondot fordítani a tisztaságra (szappan, fahamuból készített lúg, mésztej). A közeli érintkezést korlátozta a rastellum vagy rostély: így közvetlen érintkezés nélkül lehetett például árut átvenni, cserélni. Járványorvosokat rendeltek ki.
Problémát jelentettek az ingázók: a kilépők (igazoló) passzust kaptak; fölvetődött, hogy például a „kőbányai munkások, kupecek bemehetnek-e” a városba. Dögmentő és levélfüstölő „intézeteket” hoztak létre. Korlátozták a postaforgalmat, átfüstölték a leveleket. A pénzt ecettel fertőtlenítették. Szabályozták a közösségi érintkezést: megtiltották a vásárt, a piacozást, a kocsmázást, a nyilvános mulatságot (magát a cigányzenét), a beteglátogatást és a templomi szertartásokat (például az áldozást). Bezárták az iskolákat (a sárospataki diákokat is hazaküldték). Egy kenderesi adat: „Oskolás gyerekek haza eresztődnek, és addig tanítás nem lesz, míg a Cholera el nem múlik.” A korlátozó intézkedések ellen több helyen tüntetni kezdtek, Pesten-Budán egyesek fellázadtak a kordon ellen. A kolerafelkelésről (pórlázadásról) szól Jókai Mór Szomorú napok (1848–1856) című regénye, valamint az És mégis mozog a föld (1872) egyik fejezete.
Koronavírus-járvány (2020)
Ha mindezt ma, csaknem kétszáz évvel később megvizsgáljuk, szinte ugyanezt látjuk. Világjárvány lett egy ázsiai járványból: „reá ismertek az Indiai Cholera jeleire” (most: kínai, Vuhanból elterjedt új típusú koronavírus-járvány). Megalakult a vészbizottság („élőben az operatív törzs”), feltűnt a járványorvos (most: a főszereplővé vált tisztifőorvos), megtörtént az országhatár lezárása (beutazási tilalom – Európában teljesen kaotikusan), lakhelyelhagyási (utazási) korlátozás (Maradj otthon! és az ezerszer föltett kérdés: a budapestiek mehetnek-e vidékre?), vesztegzár, veszteglőház (önkéntes karantén, kórházi karantén – a kolera idején negyven, koronavírus-járvány idején tizennégy nap), beteglátogatás tiltása (látogatási tilalom kórházakban és idősotthonokban), oskolabezárás (óvoda, iskola, egyetem bezárása, utóbbiak esetében távoktatásra való átállás), ingázás korlátozása (utazás korlátozása, otthoni munkavégzés), kocsmák bezárása (vendéglátóhelyek nyitvatartásának korlátozása, helyi ételfogyasztás megszüntetése), nyilvános összejövetelek (mulatságok, fesztiválok) betiltása, templomi szertartások felfüggesztése (online misékre, istentiszteletekre való áttérés), rastellum vagy rostély (távolságtartási szabályok bevezetése: „másfél méteres távolság” kijelölése az üzletekben), fertőtlenítés (postacsomag, pénz fertőtlenítése, utóbbi esetében bankkártyás fizetés szorgalmazása, az ötezer forintos érintésmentes limit tizenötezer forintra való emelése), leálló közlekedés (leállt a repülőgép-forgalom). A kolerajárványok idején is erőteljesen ajánlották az ágy- és ruhaneműk tisztítását, valamint a kézmosást: a már említett szappannal, fahamuból készült lúggal, mésztejjel. A koronavírus-járvány idején egy időre hiánycikk lett a szappan és más kézfertőtlenítő; egyes vállalkozások alkoholos kézfertőtlenítő sorozatgyártására álltak át és vettek fel nagyszámú előrendelést. Kulcsszóvá vált a karantén, mindenki erről beszél, mindenkinek van véleménye, az év szava (már most): korona, valamint minden vele alkotott szó; az év szlogenje: Maradj otthon!, és minden vele alkotott frázis, például az otthoni ruha is új nevet kapott: maradjotthonka.
Válaszok a hiedelemvilágban, folklórban
A járvány elleni egyéni és közösségi védekezésben különféle hiedelmek kapnak szárnyra. Mind a kolera, mind a koronavírus kapcsán felvetődött, hogy a fertőző betegségek ellen hatásosak az égetett szeszek (párlatok, pálinkák). A kolerajárvány idején „a népi gyógymódok közül a boszniai zsidók módszere terjedt el a leginkább: pálinkával, borral, borecettel, mustármagliszttel és fokhagymával kezelték a megbetegedetteket”. A koronavírus-járvány idején is (leginkább az interneten) felbukkant az a hiedelem, hogy az alkohol (szesz, párlat, pálinka) megöli a koronavírust. „Magyarországon általános vélekedés, hogy az alkohol kismértékben gyógyszer, nagymértékben pedig orvosság. Persze a tízmillió lepárló országában a legtöbb alkohollal kapcsolatos népi bölcsesség talán a pálinkával kapcsolatosan forog közszájon. Azt mondják, hogy fertőtlenít, szóval ezt kell nyomatni a megfázáskor, ha mézes, akkor remek a köhögésre, de persze magas vagy épp alacsony vérnyomás ellen is remek, derékfájásnál csak be kell vele dörzsölni a fájós területet, szóval minden ellen is véd.” (beerporn.hu, 2020. március 11.) Másként: „Egy kis tömény a kézre locsolva vagy a garatra, és a probléma meg van oldva.” (egeszsegkalauz.hu, 2020. március 16.) Mint sok száz éve, a fokhagyma is szóba kerül: „A fokhagyma antimikrobiális hatását, azaz különféle vírusokat és baktériumok elölő tulajdonságát már évszázadok óta kiaknázzák a népgyógyászatban. Noha a fokhagyma kedvező élettani hatásait az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is elismeri, kijelenti, hogy nincs olyan konkrét vizsgálat vagy adat, ami alátámasztaná azt, hogy a fokhagyma megvéd a koronavírusos fertőzéstől.” (egeszsegkalauz.hu, 2020. március 16.) Hagyományból és természetes ösztönből fakadóan továbbra is sokan gyakorolják a belső alkoholos fertőtlenítést. Tragikus következménye lehet ennek a hiedelemnek: „A vírus által jelentősen sújtott Iránban már ötvenen haltak meg, mert denaturált szeszt vagy metil-alkoholt kezdtek el rendszeresen fogyasztani a vírusprevenció jegyében.” (portfolio.hu, 2020. április 5.)
A régi hiedelmen túlmenően azonban 2020-ban, a koronajárvány idején a pálinka mégiscsak tudott jó szolgálatot tenni. A mértékadó írások (tanácsok) az alkoholt (párlatot, pálinkát) – ha legalább 70 százalékos alkoholtartalmúak – külső fertőtlenítésre alkalmasnak tartják. „Szóval most ne sajnáljuk a házi pálinkát a kezünktől sem! Már ha megvan 60-as.” (ezalenyeg.hu, 2020. március 22.) „A Fejér megyei Abán például a polgármester vezényletével összegyűjtötték a házi pálinkát, amiből újralepárlással kézfertőtlenítőt állítottak elő. [...] A Gyenesei Pálinkárium hasonló javaslatot tett, és példával járt elöl, „ők már napok óta a saját 87%-os nyers almapárlatukkal fertőtlenítik a kezüket, cipőjüket, a kilincseket, a kulcscsomókat, a mobiltelefonjaikat és a pénztárcájukat”. (magyarmezogazdasag.hu, 2020. március 23.)
A pálinka járványok elleni hatását már a XIX. század végén meglovagolták: két párlatot is a járványokról nevezett el az Első Alföldi Cognac-Gyár (Kecskemét, 1880): Cholera elleni likőr, Influenza likőr. A „kolera elleni” címke (számoló- vagy reklámcédula) egy fekete kendős öreg boszorkányt és egy rózsaszín ruhába öltözött fiatalasszonyt mutat: a boszorkány kígyót tart kezében, a fiatalasszony likőrrel a kezében utasítja el. A likőr tehát véd a betegségtől, egyúttal az örök fiatalság záloga.
Az „influenzalikőr” címkéje ugyancsak a megfiatalítást jelképezi: A likőr „használat előtt” egy tisztes öregúr kezében van, „használat után” pedig egy vidám, bajszos fiatalembernél. A címkék alján olvasható a grafikus neve: Vas Tivadar, Budapest. Ma mémgyártónak neveznénk.
(részlet a nemrég indult Országút című lapban megjelent írásból)
