Besenyőre is kétszer látogattunk ki, hétvégén és hétköznap is. Vasárnap délután nagy tömeg fogadott, és igen vegyes társaságban találtunk helyet magunknak. A közvetlen szomszédaink magyarok voltak, azonban előttünk-mögöttünk többnyire románul folyt a társalgás, a számtáblák alapján ítélve a legtöbb vendég Brassóból és Bukarestből érkezett. Egy kissé távolabb tőlünk, a nádas szélén, egy nagy fa árnyékában magyar fiatalok buliztak meglehetősen harsányan, rekedt hangon üvöltözve. Már jóval több italt fogyasztottak, mint amennyi a feltűnés nélküli szórakozáshoz elégséges.

Addig maradtunk, amíg a Nap elérte a hegyek tetejét, s a végén már egészen tűrhetővé apadt a fürdőzők száma. Úgy tűnt, a távolabbról jött látogatók távoznak inkább, azonban még mindig érkeztek helyi fiatalok kisebb csoportokban. Nekik már nem kellett fizetniük, ebben a késői órában már nem árultak jegyet a kapunál. Nemsokára megjelent egy társaság, nagyon sokan voltak, nagyon hangosak, és azonnal kisajátították a vízhez vezető egyik lejáró környékét. Fürdeni már úgysem akartunk, jobbnak láttuk távozni.

Hétfőn ugyancsak késő délután érkeztünk ki a tóhoz, és amint reméltük, jóval kevesebben voltak, mint előző nap. Ekkor már sokkal több magyar vendéget láttunk, és olyan békésen úsztak, napoztak, beszélgettek az emberek, hogy bár csak fotózni tértünk vissza, nem tudtunk kihagyni egy újabb pancsolást.

Kié a part?

Lapunk érdeklődésére Șelariu Gyula röviden vázolta a tó és a közeli területek jogi helyzetét, mely a korábbi évek rengeteg konfliktusa után végre rendeződni látszik. A tó besenyői partja magánszemélyek tulajdonában van, a maksai rész pedig többnyire a maksai helyi tanácsé. A mindenki által látogatható partszakasz működtetője a Vad Természet Vadász és Sporthorgász Egyesület, amely a tavat a román vízügyi hatóságtól, a part egy részét a maksai tanácstól, másik részét pedig magánszemélyektől bérli. Így az egyesület dönti el, hogy a különböző partszakaszokat mire használhatják az emberek, és jogukban áll megszólítani bárkit, ha nem tartja be az általuk felállított szabályokat.

Fürdeni és horgászni is lehet a tóban, ezen kívül többen csónakáztak gumicsónakkal és más úszó alkalmatosságokkal. A partot a természetbe való minimális beavatkozással képezték ki, a fű nem nagy, egyes helyeken kukák és ismeretterjesztő táblák állnak, a maksai oldalon tíz kamionnyi kaviccsal és homokkal lejárókat alakítottak ki, hogy kényelmesebb legyen a vízbe való belépés a látogatóknak. És persze azért is, hogy homokozhassanak a gyerekek. „Reméljük, hogy az évek során visszajön ennek az ára, mert ez a szezon nagyon rövid volt” – jegyezte meg az egyesület elnöke. Pedig ők mindig nyitva vannak, nem úgy, mint a városi strandok, náluk csak az időjárás szab korlátokat a fürdőzésnek. A belépő egy napra egy személynek 5 lejbe kerül, a sátorhely 10 lej, a parkolásért ugyancsak 10 lejt kell fizetni.

A víz és a környezet

A víz viszonylag meleg, viszonylag tiszta, időnként elúszik előttünk egy-egy vízinövény, de ezek a természetes környezet velejárói, nem zavarnak túlságosan. A tó medrében sima és kemény a talaj, mintha palából volna, ha a part menti sóderen valahogy átevickél az ember, itt már biztosan nem sérti fel a talpát. A környező táj csodaszép, s ahogy a szemközt lemenő nap megcsillan a víz tükrén úgy érezzük magunkat, mintha valami mesebeli aranytóban keresnénk az örök boldogság szigetét.

Sajnos vagy szerencsére az idén nem árulnak semmit a parton, a bárpult maradványai szerint azonban valamikor nagy élet folyt itt. Ételt-italt bárki bevihet, a víz közelében is szabad sütögetni, de ha véletlenül étel-ital-cigaretta nélkül marad az ember, ki kell autóznia vagy el kell sétálnia a maksai kis üzletig. Vasárnap késő délután már ez sem volt nyitva, így a rétyi elágazás valamelyik benzinkútjánál lehetett csak feltölteni a tartalékokat.

Kérdésünkre Șelariu Gyula kifejtette, hogy vadász-halász egyesület lévén, a part működtetőjének nincs engedélye arra, hogy kereskedelmi tevékenységet folytasson, de örülnének, ha valaki működtetné a parton lévő bárt. A régi bérlő erre ígéretet tett nekik, de késik az újraindítás.

A szemetet ők gyűjtik össze, ők szelektálják. Több-kevesebb sikerrel próbálják visszafogni a túl hangos zenét a parton, mert bizony ez elég zavaró tud lenni, a fiatalok „nagyon el vannak szabadulva manapság”. A parton a Natura 2000-es terület élővilágát bemutató hirdetőtáblák jelzik, hogy bizony nem jelentéktelen mindaz, ami itt körülvesz bennünket. Kár lenne, ha nem vigyáznánk rá.

Horgászat

A horgászat napkeltétől napnyugtáig 50 lej, huszonnégy órára 70 lej. Ezért a pénzért 5 kiló halat is hazavihet az ember. Az öt kilósnál nagyobb pontyokat vissza kell engedni a tóba. Az egyesület elnöke szerint az idén már fogtak itt 18 és 23 kilós pontyokat is. A Besenyői-tó hegyvidéki víznek számít, így olyan ragadozóhalak is élnek benne, mint a süllő, sügér, csuka, a pecázók többnyire vörösszárnyú keszeget és pontyot szoktak kifogni. Mivel a ponty ebben a tóban nem szaporodik, havonta szállítják ide Szentpálról vagy Barcaföldvárról. „Kénytelenek vagyunk ezt tenni, mert csak oda látogat vissza a horgász, ahol halat tud fogni. Ha eljön kétszer-háromszor, és nem fog semmit, többet nem fog visszatérni” – fogalmazott Șelariu Gyula.

Sokan úgy jönnek, hogy fürdenek, halásznak és buliznak is, estétől estéig jól ki lehet használni minden napszakot a szórakozásra. Este és hajnalban jobban húznak a halak, a meleg déli, kora délutáni órákban jól esik lubickolni a tó vizében, éjszaka sörözni szoktak a tó partján. A horgászok télen is látogatják őket, lékben is horgásznak, de a fürdőzőkre, sátorozókra csak a nyári hónapokban lehet számítani.

Nem félnek a vírustól

A koronavírus nem vette vissza a látogatók számát, a kijárási tilalom után beindult a szezon, de sajnos hosszú ideig nem kedvezett nekik az időjárás. Rossz­kor jött a szükségállapot, mert olyankor már horgászszezon van. S bár le kellett állítani a működést, a bért és az alkalmazottak utáni kiadásokat fizetniük kellett. Általában ilyenkor, július-augusztusban a legtöbb a vendég, ezért bizakodóak.

Șelariu Gyula szerint a vendégeik – fürdőzők, horgászok – mintegy 80 százaléka brassói. Ők valójában nem sokat reklámozták Brassóban ezt a helyet, de aki jól érzi itt magát, viszi a hírüket. Szombaton a délutáni órákban annyian szoktak lenni, hogy alig férnek a parton. Vízimentő-felügyelet nincs, a víz minőségét itt is folyamatosan vizsgálják, az eredmény elérhető a közegészségügyi igazgatóság honlapján.