Mózes László
Államalapító Szent István királyunk ünnepén Böjte Csaba ferences szerzetes – mindannyiunk Csaba testvére – közösségi oldalán különleges fényképpel kívánt szép és jó napot az évfordulóra hangolódni kívánó embertársainak. Egyedi képi üzenete – a csíkszeredai Fodor István fül-orr-gégész főorvos és fotográfus Csíksomlyót ábrázoló sejtelmes, reggeli fényben készített légi felvétele – mellett gondolataival is emlékeztet nemzeti ünnepünkre. Szavai mint mindenkor, megfontolásra, továbbgondolásra méltóak, hiszen nem valamiféle merev kötelezettséget, hanem életszemléleti lehetőséget kínálnak.
„Augusztus 20. önmagában egy üzenet a kiengesztelődésre, jó lenne, ha a sok vita helyett megbocsátanánk egymásnak, és békében ülne le egy asztalhoz gazdag és szegény, baloldali és jobboldali” – vélekedett Böjte Csaba a Vasárnap lapnak, emlékeztetve, hogy Szent István királyunk és az államalapítás ünnepe egy bűnbánati, szent időt is magában rejt. A Magyar Katolikus Lexikon internetes oldalán az alábbiak olvashatók a kiengesztelődésről, illetve megbékélésről (latinul reconciliatio): „tág értelemben ellenségeskedő személyek közötti bocsánatkérés és megbocsátás; teológiai értelemben a bűnös ember megtérése Istenhez, s a béke helyreállítása megbántott és vétkes felebarátok között”.
Böjte Csaba meg is indokolja, miért szól a kiengesztelődésről. Noha Szent István augusztus 15-én hunyt el, miután felajánlotta a koronát Szűz Máriának, mégis augusztus 20-án tartjuk nemzetünk nagy ünnepét. Ennek szimbolikus üzenete szerinte az, hogy „Erdély védőszentje, Szent László királyunk 1083-ban ötnapos bűnbánati időt hirdetett. Ennek oka pedig az volt, hogy abban az időben – ahogy ma is – ellenségeskedés dúlt az emberek között. Szent László ezért összehívta híveit, és arra kérte őket, béküljenek ki mindenkivel, akivel haragban állnak. Kérjenek bocsánatot, és ők is bocsássanak meg. Ő maga pedig elment Visegrádra, hogy kibéküljön Salamon királlyal”. Utóbbi ellensége volt, mégis sikerrel járt. „Szent László csak a bűnbánatot követően, augusztus 20-án ment vissza Székesfehérvárra, ahol oltárra emelték István király testét, szentté avatták”. Csaba testvér megjegyzi: „A mai világban olyan könnyen össze tudunk veszni a házastársunkkal, a gyermekünkkel, szüleinkkel, szomszédainkkal, kollégáinkkal, és folytonos harc zajlik a politikai pártok között is. Milyen jó lenne, ha megtanulnánk kiengesztelődni!”
Az erdélyi, székelyföldi árvákat felkaroló Böjte Csaba tehát országépítő Szent Istvánnal és Szent Lászlóval sugallja nekünk, csendesen, ám mégis határozottan, járható lenne a kiengesztelődés útja. S hogy ez mennyire szükséges ma? Elég rápillantani közvetlen környezetünkre, szűkebb, avagy tágabb térségeinkre, zilált közéletünkre, s bizony egyértelműen látszik, a megbékélés megkerülhetetlen. Önmagunkkal és felebarátainkkal is. Megbocsátani persze főként annak érdemes, aki ezért cselekszik is, ám rögzíthető az is, hogy vírusos, illetve vírus utáni világunkban az acsarkodás útja nem járható, közösségeinket csakis az értelem és az építkezés éltetheti.
