Szerelés közben a vákuumcsöveket takarni kell, mert másképp a bennük lévő hőtároló anyag 300 C-fokra is felmelegedhet.
Antal György közvetlenül a ’89-es romániai fordulat után távozott testvérbátyjával együtt az országból. Svédországba disszidált szüleihez ment, ahonnan idő teltével a németországi Tübingenbe települt át, többféle munkakör betöltése után egy napkollektorokat gyártó cégnél állapodott meg, ahol beleásta magát a napenergiát hőenergiává alakító legmodernebb technológia ismeretébe. Tübingenben alapított családot, még közös gyermekkorukból ismert sepsiszentgyörgyi lánynak, Tóth Noéminek kontyolta be a haját, aki a német egyetemi városban szerzett doktori képesítést, s az idén két gyerekükkel, Somával és Hunorral véglegesen hazatelepedtek Sepsiszentgyörgyre.
Antal György Sepsiszentgyörgyön TranssOlar néven céget alapított, amely a németországi vállalat termékeinek hazai forgalmazásával foglalkozik, s mintegy bemutatkozásként lakásukba be is szereltette a vákuumcsöves napkollektort, amely a háztartási melegvíz-szükségletet száz százalékban biztosítja, és számításai szerint téli szezonban fűtéskiegészítőként 30—40 százalékos megtakarítást tesz lehetővé a konvencionális energia felhasználásával történő fűtéshez képest.
A sepsiszentgyörgyi fiatalember tehát egy, a mesterséget mesteri szinten elsajátítani akaró valamikori székelyföldi inas nyugati peregrinusi útját járta be a históriai spirál magasabb fokán, a legmodernebb hő-előállítási technika, a nálunk eddig ismert napelemes hőtermelést felülmúló mesterség, a napkollektor forgalmazásának és beszereltetésének elsajátításával.
Tulajdonképpen Sepsiszentgyörgyön már be is mutatkozott. A Szent György-napokon standot bérelt a Szemerja negyed új sportcsarnokában, ahol ismertette a vákuumcsöves napkollektort, ennek működési elvét, alkalmazásának gazdaságosságát és célszerűségét.
Rég ismerjük egymást, viszonylag sűrű találkozásaink társalgási idejének jelentős részét a napkollektor téma uralja, ami természetes, hisz ennek a találmánynak és folyamatos fejlesztéseknek tudója és ismerője ő.
Napkollektor és napelem
Nálunk egyelőre a napkollektor kevésbé ismert. A napenergiát hőenergiává átalakító berendezést gyakran összetévesztik a napelemes energianyeréssel, holott a kettő működése között elvi különbség van. A napelemet általában elektromos áram termelésére használják, a napkollektor meleg vizet szolgáltat, amellyel a lakások és egyéb építmények melegvíz-ellátását, fürdőmedencék vizének melegítését lehet megoldani, és ami nagyon fontos, fűtéskiegészítőként jelentős anyagi megtakarítást lehet a berendezéssel megvalósítani. Ez a közvetlen felhasználási előnye, de közvetve azért is képezi az energianyerés jelentős forrását a jövőben, mert a napfény és a hő kimeríthetetlen energiaforrás, a napkollektor a környezetszennyezést nullára csökkenti. A Föld légkörének szennyezését okozó és hosszú távon az élővilág egészének létét veszélyeztető technológiák jelenlétét mérsékeli, s az energiaforrás-hiányt jelentősen csökkentheti.
Más forrásokból tudom, hogy Spanyolországban és Izraelben állami rendelkezések kötelezik az építtetőket, hogy a nap fény- és hőenergiáját használják vízmelegítésre és fűtésre.
Nálunk egyszerűen abszurd az az általános jelenség, hogy forró napsütésben, nyári kánikulában is földgázzal, fával, egyéb fosszilis energiaforrások felhasználásával nyerjük a mosogatáshoz, mosáshoz, tusoláshoz, fürdéshez a meleg vizet.
Kárpáti Gábor interneten is elérhető napkollektoros beszámolójából tudjuk, hogy a hozzánk közel lévő Ausztriát a napenergia egy főre eső hasznosításában a világ második országának tekinthetjük. Ausztriában jelenleg 2,8 millió négyzetméter napkollektor működik — az ország lakossága nyolcmillió. Az egy főre eső napkollektor működtetésében csupán Izrael előzi meg az osztrákokat. Ehhez viszonyítva a tízmilliós Magyarországon mindössze hetvenezer négyzetméter a beszerelt napkollektorok terjedelme, holott huszon- és egynéhány évvel ezelőtt Magyarországon szereltek fel egy olyan napkollektoros berendezést egy meteorológiai állomáson, amely ma is működik. Ausztriában 2010-ig négymillió négyzetméterre emelik a napkollektorok felületét.
Hazai adatokkal nem szolgáltathatunk, de elképzelhető, milyen szinten áll az ország a napenergia hasznosításában.
A szerzőt idézem:
Az osztrák kormány a vállalást segítendő nemcsak az állami támogatások terén veszi ki a részét becsülettel, de még a reklámköltségekbe is besegít oly módon, hogy csak propagandára mintegy hárommillió eurót költ évente. Tekintettel arra, hogy a családi házaknál alkalmazott napkollektoros rendszerek már széles körben ismertek, jövőben nagy hangsúlyt fektetnek a nagy felhasználókra. Logikus, hogy ott lehet a legtöbb hagyományos energiát kiváltani a Nap segítségével, ahol a legnagyobb mennyiségű meleg víz fogy. Ilyenek a szállodák, panziók, kórházak, kollégiumok — s mint külön kategória — az ipar egyes területei.
Ugyancsak ebből a forrásból tájékozódhatunk, hogy Linzben SolarCity-t építenek, olyan lakásokkal, lakónegyedekkel, amelyekben csak a megújuló energiákat alkalmazzák. A lakótelepen ötezer ember él, minden épületen láthatók a napkollektorok.
A vákuumcsöves napkollektorok működése
A vákuumcsöves napkollektor az egyik legújabb és legnagyobb hatékonyságú energiaforrás. Előnye, hogy gyengébb fényviszonyoknál és hidegebb időben is hatékonyan működik, akár 50—95 Celsius-fokos vizet szolgáltat.
A vákuumcsövekben található víz felmelegszik, más esetben a gáz, a bárium, a közismert elektroncsövekhez hasonlóan lévén rossz hővezető, visszatartja a környezetéből összegyűjtött hőt. Ez biztosítja a nagy hatásfokot. Ezekben a rézcsövekben a hőmérséklet akár 200—300 C-fokra is emelkedhet. (Ez a mutató a síkkollektoroknál csupán 150 C-fok.) A kollektorokat nem kell a Nap után forgatni, ugyanis a síkkollektorokhoz képest 45 fokos szögtartományban is képesek felvenni a napenergiát.
A vákuumcsöves napkollektor elsősorban használati meleg víz előállítására és fűtés-kiegészítésre alkalmas.
A vákuumcsöves napkollektorok beépítése egyelőre drága, de térségünket kivéve szinte naprakészen új és új technológiák születnek a hatásfok növelésére és a gyártási költségek csökkentésére. A fejlett országokban már összetett rendszereket építenek — erre egyféle szemléltető példa a linzi SolarCity —, de alkalmazzák villamos energia előállítására, a távfűtéses hálózatok táplálására.
A vákuumcsöves napkollektorok használatában robbanásszerű fejlődés körvonalai mutatkoznak, annak ellenére, hogy a napi gyakorlatban úgy tűnik, a hagyományos fa-, gáz-, brikett- stb. fűtés ,,olcsóbb" egy téli ciklusra, mint a napkollektor beszerzése és beszerelése. (Működésével nincs gond, 25—30 évig ,,életképes".)
Alkalmazásának fő korlátja a tájékozatlanság, az ismeretek hiánya.
Antal György és cége, a TranssOlar Kft. úgy képzeli, hogy a beszerelés elsajátítására vállalkozókat sikerül megnyernie, akik az ő egykori németországi cégénél sajátíthatják el a vákuumcsöves napkollektor beszerelésének mesterségét. A hazai vállalkozó cége pedig Háromszéknél, Székelyföldnél tágabb térségben is képes lesz a vákuumcsöves napkollektor hazai meghonosítására, s általa, bizarr módon, a Nap akkor is melegíteni fog, amikor nem süt, mert a vákuumcsöves napkollektor a Napból származó fényt is képes számunkra hasznosítható energiává alakítani.
