Manapság már nem a termelés jelent gondot a gazdák számára. Köszönhetően az uniós pályázatoknak, a kormánypénzeknek, nem utolsósorban a Pro Economica Alapítvány által nyújtott vissza nem térítendő támogatásoknak, lényegesen javult a farmok gépparkja. A technológiák, a szaporítóanyag tekintetében is jelentős az előrelépés, jelenleg a legnagyobb gond az értékesítés. A köztes szereplő – az ügyeskedő – egyre kevesebb, a lakosság sem tárol a pincékben nagy mennyiségű zöldséget, pityókát. Mindez arra ösztönzi a termelőket, hogy a kisebb-nagyobb üzletláncokkal szerződjenek, biztosítsák a folyamatos eladást. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Erről a kérdésről is beszélgettünk a Solfarm burgonyacsomagoló üzeménél Kiss-Bartha Péterrel, Étfalván a Roby sajt készítőjével, Csutka Attilával, majd Könczei Csabával, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjével. A beszélgetéseket sorozatban közöljük Gazdakör rovatunkban.
A Solfarm üzemszerű mezőgazdasági termelést folytat, a szántóföldi növénytermesztésre alapoznak. Nemrég burgonyacsomagoló részleget indítottak be Kökösben.
Partnerével banktól vásárolták meg az épületet. Korábban burgonyaszirmot előállító gyárat terveztek ide, de a cég csődbe ment, így került az ingatlan banki tulajdonba – kezdte a történet bemutatását Kiss-Bartha Péter. Az épület összfelülete 3000 négyzetméter. A Solfarm sepsiszentgyörgyi székhelyén válogatják meg a burgonyát, innen szállítják a kökösi részlegbe. Az elsődleges tárolás egy 800 tonna kapacitású, ellenőrzött légterű teremben történik: szükség szerint tudják szabályozni a hőmérsékletet, a páratartalmat. Innen kerül a burgonya tovább a csomagolórészlegbe, ahol mosással vagy keféléssel tisztítják meg, majd 2,5–25 kilogrammos zsákokba csomagolják. A zsákokat raklapokra helyezik, fóliázzák. Raktárhelyiségben tárolják, majd kamionokra rakják – ismertette a folyamatot Kiss.
Nagyáruháznak szállítanak
– Kik a vevők? – kérdeztük az egységvezetőt.
– Tizenkét éve vagyunk kapcsolatban egy nagyáruházzal. Ez fix eladást biztosít számunkra. Lényeges, hogy jó minőségű árut szállítsunk, megfelelő áron. Tavaly „extrém” év volt, jó értelemben. Idén viszont túltermelés van, a fogyasztás is csökkent – főként a vendéglátóiparban – a vírusjárvány miatt. Sokat nyomott a latban, hogy az ipari (chips) burgonya felhasználása visszaesett, a tavalyi termésből sok maradt raktáron a gyáraknál. A túltermelés oka, hogy a déli megyékben növelték a burgonya termőfelületét, de nincs raktározókapacitásuk, nem rendelkeznek értékesítési szerződésekkel sem. Így arra kényszerülnek, hogy szó szerint „a föld végéről” adják el az árut. Ezzel ki vannak szolgáltatva a felvásárlóknak, bármennyit ígérnek, oda kell adniuk a burgonyát. Másrészt mindig sietnek a burgonya szedésével, ugyanis másodvetésként káposztát termelnek.
Gyenge a szövetkezési kedv
– Hogy állunk a mi vidékünkön a raktározási kapacitásokkal?
– Köszönhetően a különféle pályázási lehetőségnek, vidékünkön jelentős raktárkapacitással rendelkezünk. Az idei év tükrében még lenne szükség fejlesztésre, pillanatnyilag telt kamrákról beszélhetünk – tehát a mi gazdáink is a gyors értékesítésre kényszerülnek.
– A nagyobb farmokon viszonylag megoldott a raktározás. De milyen helyzetben vannak a kis és közepes gazdák, akiknek nincs lehetőségük raktárépítésre?
– A megoldást a szövetkezés jelenti. Egyénileg ugyan termelhetnek a gazdák, de a raktározást és az értékesítést közösen kell megoldaniuk, számukra ez az egyedüli lehetőség. Az is igaz, hogy a székely embert nehéz rávenni a szövetkezésre – rosszak az emlékek.
– Hogyan támogatja az állam a burgonyatermesztőket?
– Sajnos, a burgonyatermesztést nem tartják prioritásnak. Jobban be kellene avatkoznia az államnak ebbe az ágazatba. Fontos lenne, hogy valós adatok alapján építsék a statisztikákat, ezekre kellene alapozni a mezőgazdasági politikákat.
– Szépmezőn a Solfarm parcelláin láttuk az ősszel, hogy kézzel szedik a burgonyát. Betakarító kombájnjuk pedig van…
– Igen. Van időszak, amikor kézzel kell szedni, a száraz periódusokban, amikor nagyon gallyas a föld. Gépi szedés mellett jelentősen sérülne a burgonya, ezek a hibák a mosás, kefélés után megjelennének, a vásárlók visszadobnák az árut. Kézi szedés mellett ez nem történik meg. Igaz, pluszkiadást jelent, a burgonya kilójaként mintegy tíz banit, de a költség megtérül az eladáskor, a jó minőséget megfizetik a vásárlók.
– Volt már eset, hogy a felvásárló visszautasította az árujukat?
– Igen, az elején voltak ilyen esetek is, de sokat tanultunk, tudjuk, mire kell odafigyelni, így egyre kevesebb a visszautasítás. Az tény, soha nem lehet oda fejlődni, hogy véletlenszerűen ne legyen hibás áru a szállítmányokban.
