Elnémult és vándor jelzővel tartjuk számon azokat a harangokat, amelyek kihalt és elnéptelenedett erdélyi egyházak tulajdonából kerültek más vidékre vagy esetleg onnan vissza hozzánk. A Ceauşescu-éra alatt, amikor Vaskapu vízerőmű építése nyomán a Duna vize kezdte ellepni az egykori Orsova városát, az a hely is víz alá került, ahová elrejtették, elásták a magyar Szent Koronát.
A szabadságharc végén, 1849-ben a koronát Szegedre menekítették. Szemere Bertalan kormányfő Orsován elásatta a karddal, jogarral, országalmával és palásttal együtt. A feljegyzések szerint a feladattal kapcsolatosan Kossuth Lajos kormányzó, Szemere Bertalan miniszterelnök, belügyminiszter, valamint Duschek Ferenc pénzügyminiszter egyeztetett és a koronaékszerek elszállítása mellett döntött. A Szent Koronát menekítők 1849. augusztus 15-én érkeztek Orsovára, ahol elásták a koronát rejtő ládát, s a rejtekhely közelében lévő fán egy jelet hagytak, majd a helyszínről térképet készítettek. Kossuthot az emigrációban, utólag tájékoztatták elrejtésről.
A szabadságharc leverése után az osztrák rendőrség bizottságot hozott létre a Szent Korona felkutatására, és 1853. szeptember 8-án meg is találták az ereklyéket rejtő ládát, amely a viszontagságok közben igencsak megrongálódott, a benne lévő tárgyak és tokjaik átázva, iszaposan kerültek elő, a koronázási kard a rozsdától csaknem teljesen tönkrement. Később oda, ahol a Szent Korona el volt ásva, kápolnát építettek (képünk), megjelölve ezzel azt a sokadik helyet, ahol az ereklyék időlegesen pihentek. A felvételt e sorok írója készítette 1956-ban egy orsovai tanulmányi kirándulás alkalmával. A kápolnának egy kis emlékharangja is volt, amelynek sorsáról hosszú ideig senki nem tudott.
A sepsiszentgyörgyi, akkoron fiatal evangélikus egyházközség Olt utcai imaháza a tömbházépítések áldozata lett, és a gyülekezet egy szemerjai magánlakásból új imaházat rendezett be magának. A gyülekezet korabeli evangélikus lelkésze, Fejér Katalin egy harangot keresett az új imaház mellé, melyre – időközben, a hívek biztatására – nyeregtornyot is építtetett. A kolozsvári főhatóság egy kis méretű harangot ajándékozott a sepsiszentgyörgyi evangélikusoknak, melyről később bebizonyosodott, hogy egy orsovai harag volt, amely ott – hadd ne írjam, milyen nagy változások nyomán – feleslegessé vált.
„De nem tűnt el végleg – tájékoztatott megkeresésünkre nt. Zelenák József sepsiszentgyörgyi lelkész-esperes –, mert az evangélikusoknak városunkban új templomot építettek, mi pedig a régi kis harangot 1983-ban a Szatmárnémetiben alakult, alacsony lélekszámmal rendelkező evangélikus gyülekezetnek ajándékoztuk.” (Ahol jelenleg a város unitárius vallású hívei is otthonra leltek – Kgy. Z. megj.)
A szatmári evangélikusok mutatós haranglábat terveztettek, s erre helyezték el az orsovai vándorharangot (képünk), amelyen évszám ugyan nem volt, de három betűből álló rövidítményének utolsója egy nagy O betű. Nem fér hozzá kétség, hogy a magyar történelmi emlékharang Orsováról került Sepsiszentgyörgyre és innen Szatmárnémetibe.
A sepsiszentgyörgyi evangélikus új templom tornyába 1997-ben az úgyszintén hívek nélkül maradt holdvilági lutheránus templom tornyából három szépen szóló harang került a püspökség jóvoltából. Ez hívja istentiszteletre a Luther Márton téri híveket, ahányszor arra szükség van.
A koronázási jelvényeket amúgy ezt követően Bécsbe vitték, ahonnan ismét Budára kerültek. A koronát ezután többek között Ferenc József koronázásakor lehetett látni. Az utolsó koronázás 1916-ban Budán volt, amikor IV. Károly fejére került.
