„Az Esthajnalcsillag utca 60-as tömbházának E lépcsőházában körülbelül 25 éve működik Gheorghe Grămadă közjegyzői irodája. Annak idején tőlünk, szomszédoktól senki sem kért engedélyt erre a tevékenységre, csak úgy megnyitottak.

Ettől kezdve pokollá vált az életünk: tűrnünk kellett sokszor a civilizáltan, viselkedni nem tudó emberek jelentétét a lépcsőházban. Hetente legalább két-három alkalommal tíznél is többen várakoznak ott, hangoskodnak, beszélgetnek, olykor össze is vesznek az öröklés fölött, cigarettáznak, egyesek pedig a vécére is bekérezkednek a földszinti lakókhoz. Sokszor a lépcsőkön ülnek, vannak időszakok, amikor alig tudunk kimenni a lakásunkból vagy hazatérni. 2019-ben nem kevés pénzért kimeszeltettük a lépcsőházat, de a földszinten máris nagyon koszosak a falak; kicseréltettük a bejárati ajtót is, de máris tönkre van menve, mert nem mindegy, hogy 30 vagy 70–80 ember rángatja. A lakók többsége a kapucsengőt is kénytelen volt kikapcsolni, mert a közjegyző úr ügyfelei mindenhová becsengettek, ezzel is zavarva a családok nyugalmát.

Már több alkalommal is szóltunk – a lakótársulási elnök és a gondnok is – a közjegyző úrnak és a feleségének, hogy ez így nekünk nem jó. Kértük, hogy nyisson közvetlen bejáratot az irodából az utcára, de mindig elutasított bennünket azzal, hogy szó sem lehet róla, talán, ha más nyelvet beszélnénk (gondolom, a magyart kifogásolta, bár szerintünk nem a nyelvvel van a gond, hanem az emberséggel), akkor biztos, nem lenne gond. Azt is mondta, ha jelenteni fogjuk, eladja a lakását a legrosszabb cigány embernek. Ettől nem félünk, vannak köztük is rendes emberek, jelenleg azonban súlyos járvány tombol és szedi áldozatait, lépcsőházunkban pedig több idős személy is lakik, de a többiek is veszélyeztetve érzik magukat a nagy jövés-menéstől. A közjegyző úr még egyszer sem fertőtlenített, nem seprik, mossák a folyosót még a bejárattól az iroda ajtajáig sem.

Megjegyzem, hogy néhány évvel ezelőtt a negyedik emeleten Ioana Gheorghescu gyermekorvosnő rendelőt nyitott, és zárás után ő személyesen söpörte és mosta le a lépcsőházat a negyedikről a kijáratig; tiszteltük és szerettük őt. Most azonban rettegünk attól, hogy fertőzési góc alakul ki a lépcsőházunkban, hiszen hiába vigyázunk mi, lakók, hiába tartjuk be a járvány-megelőzési szabályokat, ha mások nincsenek tekintettel ránk. Azért kérjük a polgármesteri hivatalt, hogy szüntessék meg ezt az állapotot, nyissanak közvetlen kijáratot az irodának, mert van rá lehetőség. Szeretnénk mi is egy csendes, tiszta lépcsőházban élni.”

Megkerestük a másik felet is, Gheorghe Grămadă közjegyző pedig elmondta: idén a járvány miatt jóval kisebb a forgalma, mint más években, de különben is csak 9–17 óráig fogadják az ügyfeleket. Nincs semmi zavaró ebben – ismételte meg többször is –, nem járnak át senki lakása előtt, mert az övé az első ajtó. Inkább ő tehetne panaszt, mert előtte 150-en járnak át, 50 lakás átlag 3 lakója (szerk. megj.: négyemeletes tömbházról van szó, ahol 20–24 lakás lehet). Elmondta: ő maga mindig mindent kifizetett, a meszelést is, és olykor többet is adott a ráeső költségeknél; az alagsort is ő takaríttatta ki, amikor a lefolyó a beledobott halfejektől eldugult és kifolyt a szennylé. Ennek ellenére nem tartják tiszteletben a jogait, például a szárítóhoz nem biztosítanak hozzáférést számára, mert egyesek lefoglalták. És igenis, jogában áll bárkinek eladni az irodáját, akár olyanoknak is, akik a lovat beviszik a lakásba, vagy részegeskednek és törnek-zúznak. Gheorghe Grămadă kijelentette: nem kíván közvetlen utcai kijáratot nyitni, szerinte senkit nem zavar az irodája. A szomszédok elégedetlenségét rosszindulattal magyarázza, szerinte ilyen emberek mindenütt akadnak.