A Szovjetunióban valóban létezett egy harci feladatokra kiképzett, delfinekből álló katonai egység, amelyben a hetvenes években 120 állat járőrözött diverzánsokat keresve, igaz, végül harcban nem, csupán gyakorlatokon mutatták be tudásukat, és egyetlen diverzánst sem fogtak.
Az egység kialakításáról 1965-ben született döntés Amerikából érkezett hírek nyomán. A feladattal megbízott neves hírszerző, Viktor Kalganov a Krím félszigeti Szevasztopol közelében, a Kazacsje-öbölben szervezte meg a katonai delfináriumot, hivatalosan a 13032-K egységet, avagy a 75-ös területet — mondta el Kalganov fia, Andrej a Moszkovszkij Komszomolec lapnak. Ezután kezdték befogni a tengeri emlősöket, de évekig csak a befogást és főleg a delfinek tartását tanulták, és később láttak hozzá kiképzésükhöz.
1971-ben az öböl bejáratánál két, egymástól 700 méterre lévő ketrecben már folyamatos őrszolgálatot teljesítettek a harci delfinek. Ha szokatlant észleltek, megnyomtak egy pedált, a jelre az idomárok hozzájuk rohantak, s rájuk adtak egy titánból készült konstrukciót. Ennek része volt egy szájkosár, rajta pisztollyal, amely elsült, amint a delfin megbökött valamit, például egy víz alatt érkező diverzánst. A felszerelések kidolgozásával több mint harmincöt tudományos intézetben foglalkoztak. Mivel a delfinek nem szerették az ,,egyenruhát", később már arra tanították őket, hogy letépjék az ellenségről a búvármaszkot. Felmerült, hogy kamikazékká képezzék ki a delfineket, de az okos állatok megérezhettek valamit, mert ezeken a gyakorlatokon nem voltak hajlandók együttműködni. Próbálkoztak agyukba ültetett, mozgásukat irányítani képes elektródákkal is, de ez túl költségesnek és bonyolultnak bizonyult.
A legtehetségesebb uszonyos „harcosokat" aknakeresőkké képezték ki, mivel ők természet adta lokátorukkal több száz méteres távolságról is észlelik a tárgyakat, amelyeket ember nem találna meg. Az aknára kellett ejteniük egy kis szerkezetet, abból bója emelkedett a felszínre, s az aknát aztán emberek hozták fel. A kiképzett delfinek mindig visszatértek: vagy megszokták, hogy etetik őket, vagy az emberek közelsége tetszett nekik, vagy talán szerettek katonásdit játszani...
Andrej Kalganov, aki maga is búvárdiverzánsi kiképzést szerzett, 1988-ig dolgozott a katonai delfináriumban, s csak nehezen szabadult a szigorúan titkos intézményből. Évek óta egy jaltai delfináriumban idomít öt általa megmentett állatot, s ha sérült vagy partra vetődött delfint látnak a tágabb környéken, őt hívják.
A Szovjetunió széthullása után a 75-ös terület Ukrajnához került. Kalganov szerint ma már sehol nem alkalmaznak delfineket katonai célokra, mivel az állatok a mai haditechnikával nem tudnak versenyre kelni. Az egykori 75-ös terület honlapja szerint azonban ott ma tengeri biotechnikai rendszerek kutatásával és bionikai alapon álló műszaki eszközök fejlesztésével foglalkoznak.
Robert Merle Állati elmék című, katonai célokra kiképzett delfinekről szóló, 1967-ben megjelent regényét a szerző politikai fikciónak, sok kritikus tudományos fantasztikumnak tekintette.
