Markó Béla és csapata szelet vetett és vihart aratott. A baj csak az, hogy a szombaton Marosvásárhelyen könnyelműen és léhán bedobott ötlet, miszerint tegyék kötelezővé a Székelyföldön élő románoknak a magyar nyelv oktatását, nem az RMDSZ csúcsvezetőinek a közérzetét rontja, hanem a hazai magyarságnak kell napokon keresztül néznie a feltüzelt román politikusokat, s hallgatnia a kilencvenes évekből ittrekedt nacionalista dikciójukat a nemzetállam és a nagyszerű román nép ellen áskálódó magyarságról és elpimaszodásunkról.
S mintha ennyi nem lenne elég, azon kell törnünk fejünket, mi a fene ütött Markó Bélába, hogy most, a választási kampány küszöbén e lehetetlen ötletével előállt. Mert mondták, s írtuk mi is, amikor Felix-Voiculescu jó évvel ezelőtt azt agyalta ki, kötelezni kell a magyarokat, hogy tanuljanak meg románul: nyelvet az tanul, akinek szüksége van rá, érdekében áll, és hasznosítani tudja. Hogy ez fordítva miért nem áll, azt Markó Béla és környezete tudná megfejteni számunkra, s azt is, miért nincs az említettnél fontosabb dolga most az RMDSZ-nek.
Ha nem könnyelmű és léha ötletnek tekintjük Markó javaslatát, akkor diverzióként kell kezelnünk. Az RMDSZ addig gőgölte magát, addig mutogatta nem létező muszklijait, addig oktatta ki és szólta le politikai ellenfeleit, míg kissé elbizonytalanodott. Érzi, hogy tömegbázisa vészesen fogy, programja elkopott, jelöltjei hiteltelenek. Másfél évtizede — és most is — minden választáson az egységről, nemzetiségünk felvirágoztatásáról, az autonómiaformák kiharcolásáról, az anyanyelvi oktatás kiteljesítéséről, a gazdasági esélyegyenlőség megteremtéséről beszélnek, de a győzelem utáni tettek már egészen másról szólnak: bármi áron összetákolt kormánykoalícióról, a hatalomban maradásról, az őket feltétel nélkül kiszolgáló klientúra kielégítéséről és a gazdagodásról. S olyan fiatalok felfuttatásáról, akik már az ő politikai istállóikban nevelkedtek, az ő erkölcseiket örökölték, s akik alázatosan és hálatelten azt a vonalat követik majd, melyet számukra kijelölnek. (Tisztelet az igen kevés kivételnek.) E megroggyant állapotban, amikor már azt sem lehet tudni, ki vezeti ezt a szövetséget — a bennfentesek ugyanis azt állítják, rég nem Markó Béla —, mártírszerepet kell — akár mesterséges eszközökkel is — teremteni a vezető számára: román támadások kereszttüzébe helyezni, hogy ismét éljen régi tézise, miszerint az erdélyi magyarságnak egyetlen közös ellensége van, a románság,
Miközben — azért ne feledjük — unalomig ismételgetik, hogy ők bármely román párttal — a Nagyromániát kivéve — hajlandók koalícióra lépni. Miközben nemhogy az autonómiagondolatot, de még a megnyirbált kisebbségi törvényt sem tudták elfogadtatni.
