Modellem röviden hátrál is a félmázsás rönk nyomása alatt, majd egy komoly, egy mosolygós felvétel készül, egy állva, egy mozogva – anélkül, hogy egy szót szólnánk egymáshoz, aztán int, hogy rendben lennénk, egyensúlyoz tovább terhével.

A kép eszembe juttatja: Madaras Péter szobrász hasonló darabbal mutatta be tavaly a Lábas Házban lezajlott farönkös akcióját, erődemonstrációként ember és természet között, hol a hasábokra gyengítve nehezen engedelmeskedő tömböt rombolt szét, elemeit mértani formákhoz szoktatva. Ő is némán engedte át a hangot a fa recsegésének…

Azt a másik erőpróbát jövet már a Sikló aljában láttam: az éppen két kocsi farakomány elé fogott ló és négy biztatója nekigyürkőzését.

Már ennyi mutatvány is elég kéne legyen egy turistaszezonra. A temető irányába az egész térséget átszövő, faágakból összefűzött, véget nem érő kerítések között haladok. A kerítéseket agyonrögzítette minden előttem itt már elhaladt, kóválygó fényképész, kikerülhetetlen a rajzolata miatt. A kanyarban mindjárt hosszú csápjával tüntető gémeskút, a fenyőerdő közé mosódva háttérben múzeumi párját is ritkító gondos faház, középkorú asszony lakója mindjárt enyhe gunyoros mosollyal kérdezi, hogy megint húzzon-e vizet, aztán megérdeklődi, magyarországi vagyok-e, mert minden külföldi filmes, fényképész ezen a helyen áll meg, ahol én vagyok most. Mondom, csak Szentgyörgyről, helyi lapnak készül a kép. Nem baj az sem, de legyen merítős a kép.

Néhány lépéssel tovább, már az erdő felé kanyarodva, mintha a kutas asszony ikertestvérével találkoznék, felteszem egy kommandói lakosnak feltehető legbutább kérdésemet, hogy merre induljak gombászni. S itt már nehéz leírni azt a finoman lekicsinylő szájmozdulatot, aztán kinyújtott karral, kiegyenesített mutatóujjal körbeforgott a települést övező fenyőerdő közepén. Még jó, hogy ezek után elhallgattam, valójában csak az esztenákat akarom kikerülni…

S még az sem csoda, hogy néhány évvel ezelőtt könnyen elhittük egy filmlap április elseji ugratását, miszerint a Twin Peaks sorozat forgatása Kommandón folytatódik, csak rendezője a repülőjegyre vár, mert adott a fűrésztelep, földöntúli szörnyek meséi, s még nem ismertek az újabb krimibe illő százados rémtörténetek, kitalált medvemesék, ahol az igazi medvetámadások sem ritkák, hogy a sátorozó, pihenni vágyó társaság legalább éjszakai félelmében rettegjen egy cseppet. Amit ennél olcsóbban már nem lehet kínálni.

És még sajnálom, hogy nem én fedeztem fel a térség vonzását. A nyolcvanas években a magyar irodalmi táborok színhelye volt, melyet nyolcvannyolcban betiltottak, később cigány tánc tanulása közben őrkőiek, szászcsávásiak a vendégek, és olvasom, hogy a filmesek is ide szervezik összejövetelüket. És hallom, hogy sínen van az ipari vasút visszavásárlása mozdonyostul, vagonostul.

Ekkora erődemonstráció és fotósparadicsom láttán került a turisztikai toplistám első helyére – megelőzve sokcsillagos társait – a Bászka parti település, csakhogy éhes disznós közmondást emlegetnek, rossz előjeleket az elkövetkező időszakra. Hiszen naponta híranyag a turizmus omlása.