Az agráriumot és az erdőgazdálkodást kívánja képviselni a parlamentben Könczei Csaba, az RMDSZ háromszéki képviselőjelöltje. Rengeteg a probléma, melyet nem lehet helyben megoldani, melyek orvoslásához pozitív törvényhozási döntések szükségesek – véli Könczei, akivel a gazdák gondjairól, a lehetséges megoldásokról beszélgettünk.
– A megye agrárigazgatójaként nagy hangsúlyt fektetett a terepmunkára, folyamatosan járta a mezőket, szoros kapcsolatban volt a gazdákkal. A kampány idején fokozta ezt a tevékenységet, számos gazdát meglátogatott, érdeklődött a problémákról, egyáltalán arról, hogy mit várnak el a mezőgazdasági termelők az agráradminisztrációtól, a törvényhozástól.
– Valóban így van. Meggyőződésem, hogy az agráradminisztrációban, a parlamentben nem lehet úgy képviselni a gazdákat, ha nem ismerjük a gondjaikat. A közvetlen kapcsolat, a kommunikáció hiánya vezet oda, hogy olyan döntések, törvények születnek, amelyek nem kedveznek a gazdáknak, amelyek bonyolult bürokráciát eredményeznek, nem segítik, hanem inkább gátolják a fejlődést, következésképpen a gazdák megélhetését. Mindezt nem tartom helyesnek, ezért számomra elsődleges fontosságú, hogy személyesen tapasztaljam meg a gondokat, a gazdákkal együtt keressük a legjobb megoldásokat. Csak ezt követően lehet hatékonyan dolgozni az agráradminisztrációban, a parlamentben, a törvényhozásban. Csak így lehet segíteni a gazdákat abban, hogy eredményesen, okosan gazdálkodhassanak, és ne legyenek átléphetetlen korlátok közé szorítva.
– Az utóbbi évek szeszélyes időjárása különös kihívás elé állította a gazdákat. Többek között a klímaváltozás okoz komoly gondokat. Ön szerint hogyan lehet enyhíteni ezt a nem kívánt hatást?
– Valóban, az időjárás változása adja az egyik legnagyobb kihívást a farmerek számára. Felborult a megszokott, négy évszakos rendszer. Forró, száraz és nagyon csapadékos időszakok követik egymást szabálytalanul, aki nincs felkészülve, nem tud hatásosan védekezni. Elsősorban a meglévő öntözőrendszerek felújítására, újabb rendszerek kiépítésére kell a hangsúlyt fektetni. Jelenleg a Szépmező–Gidófalva övezetben 1598 hektáron működik öntözőrendszer. Felszíni vizekből további 3300 hektárt lehet locsolni, főként Felső-Háromszéken. További meglévő rendszerek várnak felújításra. Szó van itt a Besenyői-tóra alapozott maksai rendszerről. Folyamatban van ennek életképes rendszerré való minősítése, a szükséges gazdasági számításokat szakcég végzi, de a folyamatos kormányváltások miatt nincs hivatalos előrelépés az ügyben. Habár információink szerint a pozitív döntés megszületett, a kiértesítés viszont késik… A másik felújításra váró rendszer az uzoni. Ez az életképes kategóriába van sorolva, és Uzon–Szentivánlaborfalva–Szépmező alsó részének körzetét tudná kiszolgálni, összesen 1060 hektárt. Most készül a rendszer rehabilitációs terve, de a bürokratikus akadályok miatt lassú a folyamat. A két rendszer működőképessé tételéhez politikai akarat is kell. Az egyik vállalásom ennek az ügynek a rendezése.
– Sok szó esett az utóbbi időben a hegyvidéki gazdálkodók támogatásáról a Hegy Törvénye keretében. Milyen előrelépések vannak?
– Kovászna megye szempontjából az erdeigyümölcs- és gombabegyűjtő központok és -feldolgozók létesítésére lehetne támogatást kérni. Eddig még nincs konkrét pályázónk, de komoly beszélgetéseket folytattunk Kommandó polgármesterével, úgy néz ki, ott van akarat egy ilyen központ megépítésére támogatási pénzzel és önrésszel. Viszont ebben a témában a közbirtokosságok kellene hogy a legérdekeltebbek legyenek. Erdőikben terem meg az a gyümölcs, gomba, amit lényegében mások értékesítenek, így a közbirtokosságok jelentős összegektől esnek el. A másik lehetőség a kis vágóhidak létesítése, erre is igényelhető támogatás. Érthetetlen módon eddig egyetlen pályázatot sem iktattak Háromszékről. Ugyancsak nem élt senki a bőr- és gyapjúbegyűjtő, illetve -feldolgozó központok támogatási lehetőségével. A fenti kérdések munkaprogramom fontos részét képezik, a törvényhozásban ugyanúgy, ahogy itthon is.
– Manapság már nem a termelés, hanem az értékesítés jelenti a legnagyobb kihívást a gazdák számára. Milyen megoldásokat lát ön ebben a kérdésben?
– Nem kell magyarázkodni, mára mindenkinek egyértelmű, hogy egy kis vagy közepes gazda nem tud egyedül megélni, nem tudja reális áron értékesíteni a termését, legyen az növényi vagy állati eredetű. Az is egyértelmű, hogy a piac jó minőségű, nagy mennyiségű árut és folyamatos áruellátást követel meg. A nagy farmok eleget tudnak tenni ennek az igénynek. A kis és közepes gazdák is, de csak akkor, ha összefognak, szövetkezetekbe tömörülnek és közösen kínálják eladásra terményeiket. Az is igaz, hogy a székely embernek rossz emlékei vannak a szövetkezetekkel kapcsolatban, főként a kommunista rendszerben elszenvedett kisemmizés, a kiszolgáltatottság miatt. A mai szövetkezet nem erről szól. Mindenkinek megmaradnak a javai, egyénileg termel, de az árut közösen értékesítik. Egy másik fontos tényező a raktárkapacitás. Ha lehetőség van a termés tárolására, a termelők nincsenek kiszolgáltatva a felvásárlóknak, sokszor az ügyeskedő köztes kereskedőknek. Tárolják a terményt, és abban a pillanatban értékesítik, amikor kedvező a piac alakulása.
– Hogyan látja Ön, mindezek megoldása érdekében milyen lehetőségei lehetnek a képviselőházban?
– Elsősorban a jogi keretet kell kialakítani, a meglévőkkel együtt életbe léptetni. Nem utolsósorban finanszírozást is biztosítani. Fontos, hogy csökkentsük a bürokráciát, hiszen tudott, épp ez a tényező az, ami sok gazdát, gazdaszervezetet elriaszt attól, hogy éljen a pályázati lehetőségekkel, a különböző kedvezményekkel. Mindennek megvalósítása érdekében átfogó agrárösszefogásra van szükség, a gazdatársadalom, az agráradminisztráció, a törvényhozás szintjén is. Bízom abban, hogy a parlamentben lesznek partnerek mindezek kivitelezésére, egy valódi agrárreform megvalósításában. Én az agrárképviseletre készülök.
(Fizetett politikai hirdetés)
